53.
(1) Nyilatkozatát felháborodott szavakkal tetézte: „Tribunusok, a ti lábaitok előtt
álljon Scipio, Afrika leigázója? (2) Hát azért verte és futamította meg Hispá¬
niában a punok négy híres-neves hadvezérét és négy seregét, azért fogta el
Syphaxot, győzte le Hannibalt, (3) tette Karthágót adófizetőnkké, szorította
Antiokhoszt a Taurosz-hegységen tulra — hiszen Lucius Scipio megosztotta
fivérével tette dicsőségét —, hogy a két Petillius hatalmanak vesse alá magát, és
ti gyézelemiinnepet iilhessetek Publius Africanus fölött? (4) Hat a kivalo férfi¬
akat minden érdemük, minden tőletek kapott tisztségük sem juttatja soha biz¬
tos és sérthetetlen menedékhez, ahol vénségükre, ha nem is tisztelettel övezve,
de legalább zaklatás nélkül meghúzhatnák magukat?"
(5) Nyilatkozata és hozzáfűzött beszéde nemcsak a többiekre, de még a vád¬
lókra is hatott, és kijelentették, hogy meg fogják fontolni, mire kötelezi őket
jogkörük és feladatuk.
(6) Miután a köznép gyűlése feloszlott, ! ülést tartott a senatus. Az egész senatori
rend, de elsősorban a consu/viseltek és az öregebbek őszinte köszönetet mondtak
Tiberius Gracchusnak azért, hogy az állam érdekét fontosabbnak tartotta a
személyes ellentéteknél, (7) a Petilliusokat pedig szidalmakkal árasztották el,
hogy más befeketítése árán igyekeztek kitűnni, és Africanus diadalmenetéből
akarnak zsákmányt szerezni. (8) Ezután nem esett több szó Africanus ügyéről.
Ő Liternumban élte le hátralevő életét, és nem hiányzott neki a Város. Azt
mondják, halála előtt az volt a kívánsága, hogy ott, a birtokán temessék el, ott
emeljenek neki emlékművet, és ne hálátlan hazájában búcsúztassák.?
(9) Felejthetetlen ember volt ő, de inkább háborúban, mint békében végre¬
hajtott tetteinek köszönhetően, és inkább életének első felében, mint öregkorá¬
ban. Hiszen ifjúként egyik háborút a másik után viselte, míg a korral tettei is
megfakultak, és nem volt hol kibontakoztatnia tehetségét. (10) Mi volt második
consulsága az elsőhöz képest," még akkor is, ha hozzävesszük a censorsägot? Mi
volt ehhez képest /egazusi működése Kis- Ázsiában, ahol betegsége miatt nem
sikerült hasznossá tennie magát, ráadásul még kényes helyzetbe is hozta fia
! Scipio perének részletei különböző forrásokban különféleképpen maradtak fenn, és
Liviusnál is több, egymásnak ellentmondó változat keveredik. Ha a vád valóban az volt,
hogy Scipio hagyta magát megvesztegetni Antiokhosztöl, akkor az eljäräs nem a közn£pre,
hanem a comifia centuriatára tartozott.
? Egy másik, valószínűbb történetírói hagyomány szerint Scipio 183-ban halt meg (vö
XXXVIII. 56. és XXXIX. 52.).
3 Scipio először Kr. e. 205-ben, majd 194-ben volt consul, a censorságot pedig 199-ben
viselte.