Seite 409 [409]
OCR
gyalási napot tűztek ki, visszavonult liternumi birtokára! azzal a szilárd elhatározással, hogy nem jelenik meg a törvényszék előtt. (2) Szelleme és lénye túlságosan emelkedett volt, túlságosan hozzászokott a felemelőbb élethelyzetekhez, így nem békélhetett meg azzal a tudattal, hogy vádlottként kell megjelennie, és vállalnia kell a védekező fél megalázó szerepét. (3) Amikor eljött a kijelölt nap, előszólították a vádlottat, de az nem volt ott. Lucius Scipio azzal mentegette, hogy betegsége miatt maradt távol. (4) Ezt a mentseget a vädemelö zribunusok nem fogadták el, és azt bizonygatták, hogy gőgjében nem jelent meg a tárgyaláson, éppúgy, ahogy gőgjében hagyta ott a törvényszéket, a népíribunusokat és a hallgatóságot, (5) és szinte foglyaiként hurcolva magával azokat, akiket megfosztott a fölötte való ítéletmondás jogától és szabadságától, diadalmenetet tartott a római nép fölött, és kivonulást szervezett a nepfribunusok elöl a Capitoliumra. „Nos hát — folytatták —, itt van múltkori meggondolatlanságotok jutalma: (6) akkor Scipio vezetésével és buzdítására faképnél hagytatok minket, most meg ő hagyott faképnél benneteket. (7) A mi határozottságunk pedig szemlátomást napról napra csökken, hisz 17 évvel ezelőtt, amikor még hadseregek és hajóhadak élén állt, utána mertünk küldeni Szicíliába néhány népzribunust és egy aedilist, hogy fogják el és hozzák vissza Rómába, most azonban, jóllehet már csak magánember, nem merjük a birtokáról idehozatni, hogy mondja el a védőbeszédét!" (8) Lucius Scipio a többi népzribunushoz fellebbezett, akik a következőképpen nyilatkoztak: ha Scipio betegség címén kimentette magát, ők úgy vélik, ezt a mentséget el kell fogadni, tiszttársaik pedig tűzzenek ki új tárgyalási napot. (9) Ekkoriban volt népzribunus Tiberius Sempronius Gracchus, aki ellenséges viszonyban volt Publius Scipióval. Ő nem adta a nevét tiszttársai nyilatkozatához, ezért mindenki azt várta, hogy keményebb indítvánnyal fog előállni. Erre így nyilatkozott: (10) Elegendő mentségnek tartja a betegséget, amellyel Lucius Scipio indokolta testvére távolmaradását. Nem fogja tűrni, hogy Publius Scipiót vád alá helyezzék, amíg vissza nem tér Rómába; ha pedig visszatér, és őhozzá fellebbez, ő segítséget nyújt neki, hogy ne kelljen a törvény előtt védekeznie. (11) Publius Scipio az istenek és emberek egyetértésével oly magasra jutott tettei és a római néptől kapott tisztségek révén, hogy nagyobb gyalázat a római népre, mint őrá magára nézve, ha vádlottként kell állnia a szónoki emelvény lábánál, és tejfelesszájú kölykök gyalázkodását kell hallgatnia. ! Scipio Liternum környéki birtokán a Kr. u. I. században Seneca is látogatást tett, és egyik levelében (86. 4—5) eltöprengett az ott látottakon. ? Ezt a vizsgálatot azért rendelték el, hogy megállapítsák, mekkora felelősség terheli Scipiót Pleminius előbb említett visszaéléseivel kapcsolatban (XXIX. 19-21.) 408
