Page 402 [402]
nemrég elszenvedett veresége. Ezek a nagydarab emberek megbokrosodva ro¬
hantak el parittyaköveink és nyilaink elől, (5) úgyhogy a gall háborúban egyet¬
len kardot sem kellett összevéreznünk, mert az ellenség az első nyílsuhogásra
tovarepült, mint valami madárraj. (6) De Herculesre, visszafelé jövet figyelmez¬
tetést kaptunk a szerencsétől, hogy mi várt volna ránk, ha valódi ellenséggel
állunk szemben: amikor jöttment thrák útonállókkal találkoztunk össze, meg¬
tizedeltek, megfutamítottak minket, és még a málhánkat is elrabolták. (7) Sok
más bátor férfiúval együtt elesett Ouintus Minucius Ihermus, akinek halála
sokkal nagyobb veszteség, mint Gnaeus Manliusé lett volna, akinek a meggon¬
dolatlansága ide vezetett. (8) Antiokhosz király zsákmányával megterhelt sere¬
günk egy éjszakát három részre szakadva töltött el, az elővéd itt, az utóvéd amott,
a málha őrei megint máshol, vadállatok módjára megbújva a bozótban. (9 (9) Ezért
járna diadalmenet? És még ha Ihrákiában nem ért volna is ez a megalázó vere¬
ség, miféle ellenség fölött akarnál diadalmenetet tartani" Nyilván azok fölött,
akiket a senatus és a római nép kijelölt számodra. (10) Így tarthatott diadalme¬
netet Manius Acilius, majd Lucius Scipio Antiokhosz király fölött, nem sokkal
korábban Titus Ouinctius Philipposz király fölött, vagy Publius Africanus
Hannibal, a punok és Syphax fölött. (11) Sőt miután a senazus elhatározta a
háborút, még olyan apróságokat is mérlegeltek, hogy kinek kell átadni a had¬
üzenetet: mindenképpen személyesen a királyokat kell-e értesíteni, vagy elég,
ha csak egy helyőrségüknél jelentik be a dolgot?" (12) Hát azt akarjátok, hogy
mindez elveszítse szent és rendezett jellegét, hogy ne legyen többé /fezialis papi
jog, sőt fetialisok se? Ám legyen — az istenek bocsássák meg szavaimat —, vessük
el a vallási előírásokat, felejtsétek csak el az isteneket; (13) de a senatust nem
kellene akkor is megkérdezni a háború ügyében, aztán a népgyűlés elé terjesz¬
teni a kérdést, hogy akarja-e és elrendeli-e, hogy háborút indítsunk a gallok
ellen? (14) Épp az imént történt, hogy a consulok bejelentették igényüket Hel¬
laszra és Kis-Azsiára, de amikor ti ragaszkodtatok döntésetekhez, hogy a ligur
hadszínteret kapják, szót fogadtak. (15) Ők tehát, ha sikeres háborút vívnak,
joggal fognak diadalmenetért folyamodni hozzátok, hiszen a ti jóváhagyásotok¬
kal folytatták a háborút."
47.
(1) Így hangzott Furius és Aemilius beszéde. Manlius erre forrásaim szerint
nagyjából a következőket válaszolta:
! Ez a kérdés a Philipposz és az Antiokhosz elleni háborúban egyaránt felmerült (XXXI.
8.3, XXXVI. 3. 7-12).
401