Seite 401 [401]
OCR
fenyegeti. Ennek ellenére odanyomult seregével, és szinte fenn a gerincen, a vízválasztónál ütötte fel táborát. (4) Mivel arrafelé semmi ürügyet nem talált a háborúra, mert a helybéli királyok veszteg maradtak, visszakanyarodott seregével a galaták felé, (5) és megkezdte ellenük a háborút a senazus felhatalmazása és a népgyűlés döntése nélkül. Ki vetemedett valaha ilyesmire saját szakállára? Legutóbbi háborúit a római nép Antiokhosz, Philipposz, Hannibal és a punok ellen vívta. (6) Mindegyikről véleményt nyilvánított a senatus, határozatot hozott a népgyűlés, előtte még követeket is küldtek, hogy jóvátételt kérjenek, majd hogy bejelentsék a hadüzenetet. (7) , Mit teljesítettél te mindebből, Gnaeus Manlius, hogy ezt a vállalkozást a római nép állami szinten indított háborújának, ne pedig saját külön rablóhadjáratodnak tartsuk? (8) De te nyilván beérted ennyivel, és seregeddel egyenest azok ellen vonultál, akiket kiszemeltél magadnak ellenségül... Ugyan! A legkanyargósabb utakon jutottál oda, miközben megálltál minden útelágazásnál, (9) úgy figyelted, hogy merre vonul seregével Attalosz, Eumenész öccse, mintha consul létedre az ő zsoldosa lennél a római sereggel együtt. Bebarangoltad Piszidia, Lükaonia és Frígia minden zegét-zugát, hogy alamizsnát gyűjts a fürannoszoktól és a félreeső kis erődítmények lakóitól. (10) Mi dolgod volt neked Oroandával és a többi, szintén ártalmatlan néppel? No és hogyan vívtad meg azt a háborút, amelyért most diadalmenetet követelsz? (11) Kedvező helyen és időben vállaltál csatát? Te aztán jogosan követeled, hogy adjunk hálát a halhatatlan isteneknek, először is amiért nem akarták, hogy a hadsereg lakoljon meg vezére meggondolatlanságáért, aki teljesen a népek joga ellenére kezdte meg a háborút, azután pedig azért, hogy igazi ellenség helyett vadbarmokat állítottak velünk szembe. 46. (1) Nehogy azt higgyétek, hogy a gall-görögöknek csak a neve keverék név: testük és lelkük már sokkal korábban áldozatul esett ennek a keveredésnek. (2) Ha ezek ugyanolyan gallok lettek volna, mint akikkel Itáliában már ezerszer összecsaptunk változó sikerrel, a ti derék hadvezéretektől ugyan hírmondó sem maradt volna seregünkből. (3) Kétszer ütközött meg velük," mind a kétszer kedvezőtlen terepen nyomult fölfelé, és lent a völgyben jóformán az ellenség lába előtt állította fel csatarendjét. Ha azok nem dárdákat dobáltak volna ránk a magasból, hanem csak úgy azonmód meztelenül ránk vetik magukat, akkor is el tudtak volna sodorni. (4) Mi történt tehát? Bizony nagy a római nép szerencséje, nagy és félelmetes a neve. Az ellenséget szinte megbénította Hannibal, Philipposz és Antiokhosz ! Az Olümposz (20-23.) és a Magaba (26—27.) hegyén. 400
