Seite 401 [401]
fenyegeti. Ennek ellenére odanyomult seregével, és szinte fenn a gerincen, a
vízválasztónál ütötte fel táborát. (4) Mivel arrafelé semmi ürügyet nem talált a
háborúra, mert a helybéli királyok veszteg maradtak, visszakanyarodott seregé¬
vel a galaták felé, (5) és megkezdte ellenük a háborút a senazus felhatalmazása
és a népgyűlés döntése nélkül. Ki vetemedett valaha ilyesmire saját szakállára?
Legutóbbi háborúit a római nép Antiokhosz, Philipposz, Hannibal és a punok
ellen vívta. (6) Mindegyikről véleményt nyilvánított a senatus, határozatot hozott
a népgyűlés, előtte még követeket is küldtek, hogy jóvátételt kérjenek, majd hogy
bejelentsék a hadüzenetet. (7) , Mit teljesítettél te mindebből, Gnaeus Manlius,
hogy ezt a vállalkozást a római nép állami szinten indított háborújának, ne pedig
saját külön rablóhadjáratodnak tartsuk? (8) De te nyilván beérted ennyivel, és
seregeddel egyenest azok ellen vonultál, akiket kiszemeltél magadnak ellensé¬
gül... Ugyan! A legkanyargósabb utakon jutottál oda, miközben megálltál min¬
den útelágazásnál, (9) úgy figyelted, hogy merre vonul seregével Attalosz, Eume¬
nész öccse, mintha consul létedre az ő zsoldosa lennél a római sereggel együtt.
Bebarangoltad Piszidia, Lükaonia és Frígia minden zegét-zugát, hogy alamizs¬
nát gyűjts a fürannoszoktól és a félreeső kis erődítmények lakóitól. (10) Mi
dolgod volt neked Oroandával és a többi, szintén ártalmatlan néppel?
No és hogyan vívtad meg azt a háborút, amelyért most diadalmenetet köve¬
telsz? (11) Kedvező helyen és időben vállaltál csatát? Te aztán jogosan követeled,
hogy adjunk hálát a halhatatlan isteneknek, először is amiért nem akarták, hogy
a hadsereg lakoljon meg vezére meggondolatlanságáért, aki teljesen a népek joga
ellenére kezdte meg a háborút, azután pedig azért, hogy igazi ellenség helyett
vadbarmokat állítottak velünk szembe.
46.
(1) Nehogy azt higgyétek, hogy a gall-görögöknek csak a neve keverék név:
testük és lelkük már sokkal korábban áldozatul esett ennek a keveredésnek.
(2) Ha ezek ugyanolyan gallok lettek volna, mint akikkel Itáliában már ezerszer
összecsaptunk változó sikerrel, a ti derék hadvezéretektől ugyan hírmondó sem
maradt volna seregünkből. (3) Kétszer ütközött meg velük," mind a kétszer
kedvezőtlen terepen nyomult fölfelé, és lent a völgyben jóformán az ellenség
lába előtt állította fel csatarendjét. Ha azok nem dárdákat dobáltak volna ránk
a magasból, hanem csak úgy azonmód meztelenül ránk vetik magukat, akkor is
el tudtak volna sodorni.
(4) Mi történt tehát? Bizony nagy a római nép szerencséje, nagy és félelme¬
tes a neve. Az ellenséget szinte megbénította Hannibal, Philipposz és Antiokhosz
! Az Olümposz (20-23.) és a Magaba (26—27.) hegyén.
400