Page 400 [400]
nek szárazon és vízen azzal a feltétellel, hogy ez alól mentesítik a rómaiakat és
a latin szövetségeseket. (5) Azoknak a szobroknak és egyéb ékességeknek a
kérdését, amelyeket panaszuk szerint elraboltak szentélyeikből, Marcus Fulvius
hazatérése után a ponzifexek testülete elé kell terjeszteni, és az ő utasításuk sze¬
rint kell eljarni. (6) A consu/ azonban még ezzel sem érte be, hanem egy létszám¬
hiányos senatusi ülésen még egy határozatot hozatott, hogy a senazus véleménye
szerint Ambrakiát nem erőszakkal foglalták el.!
(7) Ezután a decemvirek határozata értelmében háromnapos könyörgést ren¬
deltek el a nép gyógyulásáért, mert a Városban és környékén súlyos ragály pusz¬
tított. (8) Aztán megrendezték a Latin Ünnepeket. A consulok, miután eleget
tettek vallási kötelezettségeiknek, és végrehajtották a sorozást — mert mindket¬
ten újonnan besorozott csapatokat akartak —, elutaztak működési területükre, és
ott minden régi katonát elbocsátottak.
(9) A consulok elutazása után érkezett meg Rómába Gnaeus Manlius proconsul.
Servius Sulpicius praetor Bellona szentélyében hivta dssze a senatust a kedvéért.
(10) Miután beszámolt tevékenységéről, azt kérte, hogy mindezért adjanak hálát
a halhatatlan isteneknek, neki pedig engedjék meg, hogy diadalmenetben vo¬
nuljon be a Városba. (11) A mellette szolgálatot teljesítő tíz megbízott többsé¬
ge — elsősorban Lucius Furius Purpurio és Lucius Aemilius Paullus — azonban
tiltakozott követelése ellen.
45.
(1) Őket megbizottakként rendelték ki Gnaeus Manlius mellé — mondtak’ -,
hogy kössék meg Antiokhosszal a békét, és öntsék végleges formába a szerződés
feltételeit, amelyeket Lucius Scipio már korábban felvázolt. (2) Gnaeus Manlius
azonban mindent elkövetett, hogy ezt a békét megzavarja, és hogy tőrbe csalja
Antiokhoszt, ha az hajlandó találkozni vele. A király azonban tudomást szerzett
a consul csalárd tervéről, és noha az gyakran hívta tárgyalásra, hogy elfoghassa,
nemhogy a találkozókra nem ment el, de inkább a szeme elé sem akart kerülni.
(3) Amikor a consul át akart kelni a Tauroszon, a megbízottak alig tudták visz¬
szatartani, pedig mindannyian könyörögve kérték, hogy ne tegye ki magát a
katasztrófának, amely a Sibylla jósversei szerint a végzet szabta határ átlépőit
! Vagyis a város elfoglalását nem tekintik igazi haditettnek, és így nem is járhat érte
diadalmenet. Ebben volt is annyi igazság, hogy Ambrakia az ostrom során önként hódolt
meg (vö. XXXIX. 9. 9).
? A két megbízott beszéde több ponton szemben áll Livius korábbi elbeszélésével. Ez
azonban nem annyira a szerző figyelmetlenségének tulajdonítható, inkább annak, hogy
Livius tudatosan igaztalan vádakat ad Furius és Aemilius szájába.
399