bezárva, (10) miközben Marcus Fulvius már két éve királykodik Európában,
Gnaeus Manlius pedig Kis- Ázsiában, mintha őket ültették volna Philipposz és
Antiokhosz helyére. Ha ezeken a területeken fenn akarják tartani a katonai
jelenlétet, akkor az ott állomásozó seregeket inkább a cozsuloknak illene vezet¬
niük, nem holmi magánembereknek.! (11) Ezek olyan népekre zúdítják a há¬
ború iszonyatát, amelyekkel Róma nem is áll hadban, és védelmi pénzt szednek
tőlük. Ha ezeken a hadszíntereken szükség volna a katonai megszállásra, akkor
— ahogy Manius Aciliust felváltotta Lucius Scipio consul, őt pedig Marcus Fulvius
és Gnaeus Manlius consulok — (12) Fulvius és Manlius is köteles volna átadni a
helyét Gaius Livius és Marcus Valerius consu/oknak. De most, miutan befejezték
az aitól háborút, Antiokhosztól elvették Kis-Azsidt, és a gallokat is legyőzték,
most mar végképp vagy a consulokat kellene elküldeni a consuA seregekhez, vagy
hazahozni a légiókat, hogy végre ismét az állam rendelkezhessen velük.
(13) A senatus végighallgatta, de megmaradt elhatározásánál, hogy mindkét
consul a ligur hadszínteret kapja; Manliust és Fulviust pedig utasították, hogy
hagyják el provinciájukat, hozzák el onnan hadseregüket, és térjenek vissza
Rómába.
43.
(1) Marcus Aemilius consul és Marcus Fulvius gyűlölték egymást, leginkább
azért, mert Aemilius meggyőződése szerint Marcus Fulvius műve volt, hogy ő
a kelleténél két évvel később nyerte el a consu/sagot.? (2) Ezért, hogy ellene
hangolja a közvéleményt, a senazus elé vezette az ambrakiaiak követeit, akiknek
ő sugalmazta, hogy milyen vádakkal álljanak elő. (3) Ezek aztán elpanaszolták,
hogy noha ők megtartották a békét, teljesítették a korábbi consulok követelése¬
it, és ugyanilyen készségesen viselkedtek volna Marcus Fulviusszal szemben is,°
(4) ő mégis háborút indított ellenük. Először — mondták - végigdúlta földjeiket,
rablással és öldökléssel fenyegette városukat, úgyhogy ettől való félelmükben
voltak kénytelenek bezárni kapuikat. (5) Azután körülzárta és ostrom alá vette
őket, és a háború minden borzalmát megismertette velük: a vérontást, a gyújto¬
gatást, a rombolást, a város kifosztását. (6) Asszonyaikat és gyermekeiket elhur¬
colta rabszolgának, javaikat elkobozta, és — ami nekik mindennél jobban fáj — az
! Fulvius és Manlius fővezéri megbízatását valójában meghosszabbította a senazus, így nem
magánemberekként maradtak hadszínterükön.
? Aemilius 189-ben és 188-ban sikertelenül pályázott a consulságra, és mindkét alkalommal
Fulvius vezette a consulválasztó gyűlést (XXXVII. 47. 6-7; XXXVIII. 35. 1).
: Ezek az állítások hamis képet festenek Ambrakia helyzetéről, hiszen a város az aitól
szövetség tagja volt, és mint ilyen, hadban állt Rómával.