Oldal 376 [376]
OCR
(7) Őket viszont, mivel rosszul védekeztek, lépten-nyomon eltalálták a mindenfelől rájuk zuhogó nyilak, ólomgolyók és gerelyek. Dühtől, félelemtől elködösült elméjükben semmiféle ötlet nem támadt, hogy mit tehetnének, és olyan harcmodorra kényszerültek, amelyre teljesen alkalmatlanok. (8) Közelharcban ugyanis, ahol az ellenfelek kölcsönösen osztják a sebeket egymásnak, a gallok bátorságát feltüzeli a bosszúvágy; ezzel szemben, amikor láthatatlan, távoli támadók ütnek sebet rajtuk könnyű fegyvereikkel, és nincs kit lerohanniuk vak dühükben, sebesült vadállatok módjára találomra egymásnak esnek. (9) Jobban is látszottak rajtuk a sebek, mivel meztelenül szoktak küzdeni." Ráadásul a gallok nagy testűek és fehér bőrűek, hiszen csak csatához vetkőznek le. Így, mivel sok volt rajtuk a hús, a vér is jobban dőlt belőlük, a nyílt sebek szörnyűbb látványt nyújtottak, fehér bőrükön pedig jobban látszottak a vér fekete foltjai. (10) De nem is annyira a nyílt sebek okoznak nekik gondot, mert ha harc közben nagy, de nem mély karcolásokat szereznek, azt ők még dicsőségnek is tartják. (11) Ha azonban aprónak látszó, de fájdalmas sebet ejt rajtuk egy nyílhegy vagy mélyen behatoló ólomgolyó, és hiába keresik, sehogy sem tudják eltávolítani, dühükben és szégyenükben, hogy ilyen apróság okozza a vesztüket, a földre vetik magukat. [gy hevertek most is szanaszéjjel. (12) Mások az ellenségre rohantak, de közben minden irányból agyondárdázták őket; ha pedig mégis küzdőtávolságba értek, a velesek kardja végzett velük. (13) Ezek a csapatok három láb átmérőjű kerek pajzsot hordanak, jobb kezükben dárdák vannak távolsági harc céljára, és hispán karddal vannak felövezve. Ha közelharcra kerül a sor, átveszik a dárdákat a bal kezükbe, és kardot rántanak. (14) A gallok közül már csak néhányan voltak életben. Ezek látva, hogy a könnyűfegyverzetűek föléjük kerekedtek, és már közelednek a légiók hadijelvényeik alatt, fejvesztve menekültek vissza táborukba, ahol már teljes volt a pánik, hiszen itt gyerekek, nők és egyéb harcképtelen népség zsúfolódott össze. (15) A győztes rómaiak megszállták a dombokat, amelyekről az ellenség elmenekült. 22. (1) Ezalatt Lucius Manlius és Gaius Helvius feljutottak a lejtőn addig, amíg haladni lehetett a domboldalakon. Amikor azonban járhatatlan helyre értek, elkanyarodtak a hegyen az egyetlen út felé, (2) és mintha csak összebeszéltek volna, mindketten kis távolságból követni kezdték a consu/ csapatát — kényszerűségből választva azt a megoldást, ami eleve is a legjobb lett volna. (3) Hiszen a tartalék csapatok gyakran bizonyultak már fontosnak ilyen nehéz terepen, mert ! Lásd a XXII. 46. 6 jegyzetét. 375
