Oldal 376 [376]
(7) Őket viszont, mivel rosszul védekeztek, lépten-nyomon eltalálták a min¬
denfelől rájuk zuhogó nyilak, ólomgolyók és gerelyek. Dühtől, félelemtől elkö¬
dösült elméjükben semmiféle ötlet nem támadt, hogy mit tehetnének, és olyan
harcmodorra kényszerültek, amelyre teljesen alkalmatlanok. (8) Közelharcban
ugyanis, ahol az ellenfelek kölcsönösen osztják a sebeket egymásnak, a gallok
bátorságát feltüzeli a bosszúvágy; ezzel szemben, amikor láthatatlan, távoli tá¬
madók ütnek sebet rajtuk könnyű fegyvereikkel, és nincs kit lerohanniuk vak
dühükben, sebesült vadállatok módjára találomra egymásnak esnek. (9) Jobban
is látszottak rajtuk a sebek, mivel meztelenül szoktak küzdeni." Ráadásul a
gallok nagy testűek és fehér bőrűek, hiszen csak csatához vetkőznek le. Így, mivel
sok volt rajtuk a hús, a vér is jobban dőlt belőlük, a nyílt sebek szörnyűbb látványt
nyújtottak, fehér bőrükön pedig jobban látszottak a vér fekete foltjai. (10) De
nem is annyira a nyílt sebek okoznak nekik gondot, mert ha harc közben nagy,
de nem mély karcolásokat szereznek, azt ők még dicsőségnek is tartják. (11) Ha
azonban aprónak látszó, de fájdalmas sebet ejt rajtuk egy nyílhegy vagy mélyen
behatoló ólomgolyó, és hiába keresik, sehogy sem tudják eltávolítani, dühükben
és szégyenükben, hogy ilyen apróság okozza a vesztüket, a földre vetik magukat.
[gy hevertek most is szanaszéjjel. (12) Mások az ellenségre rohantak, de közben
minden irányból agyondárdázták őket; ha pedig mégis küzdőtávolságba értek,
a velesek kardja végzett velük. (13) Ezek a csapatok három láb átmérőjű kerek
pajzsot hordanak, jobb kezükben dárdák vannak távolsági harc céljára, és hispán
karddal vannak felövezve. Ha közelharcra kerül a sor, átveszik a dárdákat a bal
kezükbe, és kardot rántanak.
(14) A gallok közül már csak néhányan voltak életben. Ezek látva, hogy
a könnyűfegyverzetűek föléjük kerekedtek, és már közelednek a légiók hadi¬
jelvényeik alatt, fejvesztve menekültek vissza táborukba, ahol már teljes volt a
pánik, hiszen itt gyerekek, nők és egyéb harcképtelen népség zsúfolódott össze.
(15) A győztes rómaiak megszállták a dombokat, amelyekről az ellenség elme¬
nekült.
22.
(1) Ezalatt Lucius Manlius és Gaius Helvius feljutottak a lejtőn addig, amíg
haladni lehetett a domboldalakon. Amikor azonban járhatatlan helyre értek,
elkanyarodtak a hegyen az egyetlen út felé, (2) és mintha csak összebeszéltek
volna, mindketten kis távolságból követni kezdték a consu/ csapatát — kénysze¬
rűségből választva azt a megoldást, ami eleve is a legjobb lett volna. (3) Hiszen
a tartalék csapatok gyakran bizonyultak már fontosnak ilyen nehéz terepen, mert
! Lásd a XXII. 46. 6 jegyzetét.
375