Oldal 364 [364]
fennhatósága alatt voltak, de Lucius Ouinctius és Gnaeus Domitius consulsága
idején [192] vagy később fegyveres erőszak vagy önkéntes megadás révén a
rómaiak fennhatósága alá kerültek, az aitólok nem igényelhetik vissza maguknak.
Oiniadai a várossal és a földekkel együtt az akarnanoké legyen."— Ezek voltak
az aitólokkal kötött szerződés feltételei.
12.
(1) A másik consul, Gnaeus Manlius azon a nyáron, sőt szinte azokban a napok¬
ban, amikor Marcus Fulvius consul Aitóliában mindezt végrehajtotta, Galatiában
viselt háborút. Elbeszélésemet most ezzel folytatom.
(2) A consul kora tavasszal érkezett Epheszoszba, átvette Lucius Scipiótól
a csapatokat, megszemlélte a sereget, majd beszédet mondott a katonák előtt.
(3) Megdicsérte őket hősiességükért, hogy az Antiokhosz elleni háborút egyet¬
len ütközettel befejezték, és arra buzdította őket, hogy ugyanígy küzdjenek
az új háborúban a gallok ellen,? akik segédcsapatokkal segítették Antiokhoszt,
(4) és olyan fékezhetetlen természetűek, hogy hiába vetették vissza Antiokhoszt
a laurosz-hegységen túlra, ha meg nem törik a gallok erejét. Végül saját magá¬
ról mondott néhány szerény és őszinte szót.
(5) A katonák szívesen és sűrű tetszésnyilvánítás közepette hallgatták beszé¬
dét; úgy hitték, a gallok, akik Antiokhosz haderejének egy részét alkották, a
király legyőzése után önmagukban nem jelentenek komoly kihívást. (6) A consul
nem örült annak, hogy Eumenész éppen most tartózkodik Rómában, hiszen ő
jól ismerte a vidéket és az embereket, és érdekében állt, hogy megtörjék a gallok
erejét. (7) Ezért legalább Eumenész testvérét, Attaloszt odahívatta Pergamonból,
és biztatta, hogy csatlakozzon hozzá a háborúban. Amikor az megígérte, hogy
ő maga és serege kiveszi a részét a dologból, hazaengedte, hogy megtehesse az
előkészületeket. (8) Néhány napra rá, miután a consu/ elindult Epheszoszból,
MagnésziánálP? csatlakozott hozzá Attalosz 1000 gyalogossal és 500 lovassal.
Testvérének, Athénaiosznak meghagyta, hogy kövesse a többi csapattal, Perga¬
mon védelmét pedig bízza olyan emberekre, akiket a király és az ország meg¬
bízható híveinek tart. (9) A consul megdicsérte az ifjút, majd az egyesült hadse¬
! Az eddig jelentős szerepet játszó Amünandroszról az aitólokkal kötött szerződésben nem
esik szó, csak később derül ki (XXXIX. 24. 8), hogy királyságát ismét, immár végleg
elveszítette.
? A háború a Rómával szövetséges pergamoni királyság és Eumenész király érdekében
indult meg a Kis-Ázsiába Kr. e. 278 körül betelepedett és az előző háborúban Antiokhoszt
támogató gallok ellen (XXXVIII. 16.).
3 A Maiandrosznál fekvő Magnésziáról van szó.
363