Page 363 [363]
OCR
(3) Mire a követek Rómába értek, Philipposz a vezetők fülét és szívét már előre ellenük hangolta vádaskodásával: követek és levelek útján felpanaszolta, hogy Dolopiát, Amphilokhiát és Athamaniát elragadták tőle, helyőrségeit, sőt végül még fiát, Perszeuszt is elűzték Amphilokhiából. Ezzel elérte a senazusnál, hogy meg se hallgassa az aitólok kérését. (4) A rhodoszi és athéni követeket azonban figyelmesen végighallgatták. Mint mondják, az athéniak követe, León, Kikhésziasz fia ékesszólásával is hatott rájuk. (5) Az aitólok sokaságát egy jól ismert hasonlattal a nyugodt tengerhez hasonlította, amelyet a szél felkorbácsol: amíg híven kitartottak a római szövetség mellett, népük vele született hajlamánál fogva nyugton maradtak, (6) de miután Kis-Ázsia felől Ihoasz! és Dikaiarkhosz," Európa felől pedig Menesztasz? és Damokritosz* kezdte feltorlasztani hullámaikat, akkor támadt az a vihar, amely Antiokhoszhoz sodorta őket, mint valami zátonyra. 11. (1) Az aitólok sok hányattatás után végül elérték, hogy sikerült megállapodni a békefeltételekben. (2) Ezek a következők voltak: , A római nép uralmát és fenségét az aitólok népe rosszhiszeműség nélkül ismerje el. Olyan hadsereget, amelyet a rómaiak szövetségesei és barátai ellen vezetnek, területén átvonulni ne engedjen, és semmi módon ne támogasson. (3) Ugyanazokat tekintse ellenségeinek, mint a római nép; ezek ellen ragadjon fegyvert és a rómaiak oldalán szálljon hadba. (4) A hadifoglyokat, a szökött katonákat és rabszolgákat adja vissza a rómaiaknak és szövetségeseiknek, kivéve azokat, akiket hazatérésük után fogtak el újra, és akiket a római nép egykori ellenségei közül fogtak el még akkor, amikor az aitólok a római csapatok részét képezték. (5) A többiek közül azokat, akiket 100 napon belül sikerül előkeríteni, rosszhiszeműség nélkül adják át a korküraiak tisztségviselőinek; akik pedig ezalatt nem kerülnek elő, azokat azonnal adják át, mihelyt megtalálják. (6) Adjanak 40 túszt, akiket a consul välaszt ki a 12-40 év közötti korosztályból; (7) a túszok között ne legyen szíratégosz, hipparkhosz, állami írnok, sem pedig olyan, aki már régebben túsz volt a rómaiaknäl. Kephalleniära a bekefeltetelek nem vonatkoznak.” (8) A fizetendö penzösszeg nagysägät és a fizetesi hatäridöket illetöen nem vältoztattak a consulal törtent megällapodäson. Megegyeztek, hogy ha az aitölok ügy akarjäk, az ezüst helyett aranyat is adhatnak, ebben az esetben tiz talentum ezüst Er egy talentum aranyat. (9) , Azokat a városokat, földeket és embereket, akik valaha az aitólok ! Vö. XXXVI. 26. ? Vö. XXXV. 12. 7-9. 3 Vö. XXXVI. 28. 3. # Vo. XXXI. 32. 362
