Seite 363 [363]
(3) Mire a követek Rómába értek, Philipposz a vezetők fülét és szívét már előre
ellenük hangolta vádaskodásával: követek és levelek útján felpanaszolta, hogy
Dolopiát, Amphilokhiát és Athamaniát elragadták tőle, helyőrségeit, sőt végül
még fiát, Perszeuszt is elűzték Amphilokhiából. Ezzel elérte a senazusnál, hogy
meg se hallgassa az aitólok kérését. (4) A rhodoszi és athéni követeket azonban
figyelmesen végighallgatták. Mint mondják, az athéniak követe, León, Kikhészi¬
asz fia ékesszólásával is hatott rájuk. (5) Az aitólok sokaságát egy jól ismert ha¬
sonlattal a nyugodt tengerhez hasonlította, amelyet a szél felkorbácsol: amíg híven
kitartottak a római szövetség mellett, népük vele született hajlamánál fogva nyug¬
ton maradtak, (6) de miután Kis-Ázsia felől Ihoasz! és Dikaiarkhosz," Európa
felől pedig Menesztasz? és Damokritosz* kezdte feltorlasztani hullámaikat, akkor
támadt az a vihar, amely Antiokhoszhoz sodorta őket, mint valami zátonyra.
11.
(1) Az aitólok sok hányattatás után végül elérték, hogy sikerült megállapodni a
békefeltételekben. (2) Ezek a következők voltak: , A római nép uralmát és fen¬
ségét az aitólok népe rosszhiszeműség nélkül ismerje el. Olyan hadsereget,
amelyet a rómaiak szövetségesei és barátai ellen vezetnek, területén átvonulni
ne engedjen, és semmi módon ne támogasson. (3) Ugyanazokat tekintse ellen¬
ségeinek, mint a római nép; ezek ellen ragadjon fegyvert és a rómaiak oldalán
szálljon hadba. (4) A hadifoglyokat, a szökött katonákat és rabszolgákat adja
vissza a rómaiaknak és szövetségeseiknek, kivéve azokat, akiket hazatérésük után
fogtak el újra, és akiket a római nép egykori ellenségei közül fogtak el még akkor,
amikor az aitólok a római csapatok részét képezték. (5) A többiek közül azokat,
akiket 100 napon belül sikerül előkeríteni, rosszhiszeműség nélkül adják át a
korküraiak tisztségviselőinek; akik pedig ezalatt nem kerülnek elő, azokat azon¬
nal adják át, mihelyt megtalálják. (6) Adjanak 40 túszt, akiket a consul välaszt ki
a 12-40 év közötti korosztályból; (7) a túszok között ne legyen szíratégosz,
hipparkhosz, állami írnok, sem pedig olyan, aki már régebben túsz volt a róma¬
iaknäl. Kephalleniära a bekefeltetelek nem vonatkoznak.” (8) A fizetendö penz¬
összeg nagysägät és a fizetesi hatäridöket illetöen nem vältoztattak a consulal
törtent megällapodäson. Megegyeztek, hogy ha az aitölok ügy akarjäk, az ezüst
helyett aranyat is adhatnak, ebben az esetben tiz talentum ezüst Er egy talentum
aranyat. (9) , Azokat a városokat, földeket és embereket, akik valaha az aitólok
! Vö. XXXVI. 26.
? Vö. XXXV. 12. 7-9.
3 Vö. XXXVI. 28. 3.
# Vo. XXXI. 32.
362