Seite 362 [362]
OCR
legfőbb gondja az volt, hogy minden erejével megpróbálja rábírni az ambrakiabelieket a megadásra. (7) Többször is kiment a falak alá, hogy a vezetőkkel tárgyaljon, de mivel nemigen jutott semmire, a consul engedélyével bement a városba, és részben jó tanáccsal, részben kéréssel elérte, hogy sorsukat a rómaiak döntésére bízzák. (8) Az aitólok viszont nagyszerű támogatójukra leltek Gaius Valeriusban, aki anyai részről féltestvére volt a consu/nak, apja pedig az a Laevinus volt, aki először kötött barátságot az aitólokkal. (9) Az ambrakiabeliek, miután kikötötték, hogy az aitól segédcsapatok sértetlenül elvonulhatnak, megnyitották kapuikat. Ezutän :! fizessenek 500 euboiai talentumot, ebből 200-at azonnal, 300-at pedig hat éven át egyenlő részletekben; a foglyokat és szökevényeket adják át a rómaiaknak; (10) egyetlen olyan várost sem vonhatnak be szövetségükbe, amelyet Ouinctiusnak Hellaszba való átkelése után a rómaiak erőszakkal elfoglaltak vagy önként lépett szövetségre velük; Kephallénia szigetére a szerződés nem vonatkozik. (11) Noha a feltételek jóval enyhébbek voltak, mint várták, az aitólok engedélyt kaptak, hogy szövetségi gyűlésük elé terjesszék őket. (12) Itt rövid vita támadt a városok ügyében, amelyek egykor hozzájuk tartoztak, mert úgy érezték, hogy szinte a testükből tépik ki őket. Végül azonban kivétel nélkül a béke elfogadására szavaztak. (13) Az ambrakiabeliek 150 font súlyú aranykoszorút adtak a consulnak.? A bronz- és márványszobrokat és a festményeket, amelyekben Ambrakia — Pürrhosz egykori királyi székhelye lévén — sokkal gazdagabb volt a környék többi városánál, egytől egyig lefoglalták és elszállították, (14) de minden más ép és sértetlen maradt. 10. (1) A consul, miután elindult Ambrakiától Aitólia belseje felé, Ambrakiától 22 mérföldnyire, az amphilokhiai Argosznál ütött tábort. Itt érkeztek meg végül az aitólok követei a cozsulhoz, aki már kezdett csodálkozni, hol maradnak. (2) Amikor aztán értesült róla, hogy az aitólok gyűlése jóváhagyta a békekötést, felszólította őket, hogy utazzanak Rómába a senazushoz, és megengedte, hogy közbenjáróként a rhodosziak és athéniak is velük tartsanak. Kísérőként melléjük rendelte féltestvérét, Gaius Valeriust, ő maga pedig átkelt Kephalléniára. ! H. J. Müller kiegészítése. ? Polübiosz (XXI. 30. 10) szerint az ,aranykoszorú" súlya valójában 150 talentum volt. 3 Az ambrakiaiak később panaszt emeltek Fulvius ellen a senazus előtt Ambrakia kirablásáért és itt tanúsított kegyetlenségéért (XXXVIII. 43), úgyhogy Fulviusnak hazatérése után védekeznie kellett a vád ellen (XXXIX. 4). 361
