Oldal 362 [362]
legfőbb gondja az volt, hogy minden erejével megpróbálja rábírni az ambrakia¬
belieket a megadásra. (7) Többször is kiment a falak alá, hogy a vezetőkkel
tárgyaljon, de mivel nemigen jutott semmire, a consul engedélyével bement a
városba, és részben jó tanáccsal, részben kéréssel elérte, hogy sorsukat a rómaiak
döntésére bízzák. (8) Az aitólok viszont nagyszerű támogatójukra leltek Gaius
Valeriusban, aki anyai részről féltestvére volt a consu/nak, apja pedig az a Laevinus
volt, aki először kötött barátságot az aitólokkal. (9) Az ambrakiabeliek, miután
kikötötték, hogy az aitól segédcsapatok sértetlenül elvonulhatnak, megnyitották
kapuikat.
Ezutän <közöltek a bekefelteteleket az aitölokkal>:! fizessenek 500 euboiai
talentumot, ebből 200-at azonnal, 300-at pedig hat éven át egyenlő részletekben;
a foglyokat és szökevényeket adják át a rómaiaknak; (10) egyetlen olyan várost
sem vonhatnak be szövetségükbe, amelyet Ouinctiusnak Hellaszba való átkelé¬
se után a rómaiak erőszakkal elfoglaltak vagy önként lépett szövetségre velük;
Kephallénia szigetére a szerződés nem vonatkozik.
(11) Noha a feltételek jóval enyhébbek voltak, mint várták, az aitólok engedélyt
kaptak, hogy szövetségi gyűlésük elé terjesszék őket. (12) Itt rövid vita támadt
a városok ügyében, amelyek egykor hozzájuk tartoztak, mert úgy érezték, hogy
szinte a testükből tépik ki őket. Végül azonban kivétel nélkül a béke elfogadá¬
sára szavaztak. (13) Az ambrakiabeliek 150 font súlyú aranykoszorút adtak a
consulnak.? A bronz- és márványszobrokat és a festményeket, amelyekben Amb¬
rakia — Pürrhosz egykori királyi székhelye lévén — sokkal gazdagabb volt a
környék többi városánál, egytől egyig lefoglalták és elszállították, (14) de minden
más ép és sértetlen maradt.
10.
(1) A consul, miután elindult Ambrakiától Aitólia belseje felé, Ambrakiától
22 mérföldnyire, az amphilokhiai Argosznál ütött tábort. Itt érkeztek meg vé¬
gül az aitólok követei a cozsulhoz, aki már kezdett csodálkozni, hol maradnak.
(2) Amikor aztán értesült róla, hogy az aitólok gyűlése jóváhagyta a békekötést,
felszólította őket, hogy utazzanak Rómába a senazushoz, és megengedte, hogy
közbenjáróként a rhodosziak és athéniak is velük tartsanak. Kísérőként melléjük
rendelte féltestvérét, Gaius Valeriust, ő maga pedig átkelt Kephalléniára.
! H. J. Müller kiegészítése.
? Polübiosz (XXI. 30. 10) szerint az ,aranykoszorú" súlya valójában 150 talentum volt.
3 Az ambrakiaiak később panaszt emeltek Fulvius ellen a senazus előtt Ambrakia kirablásáért
és itt tanúsított kegyetlenségéért (XXXVIII. 43), úgyhogy Fulviusnak hazatérése után
védekeznie kellett a vád ellen (XXXIX. 4).
361