OCR
kiszorították a Taurosz-hegységen túlra, jóformán a világ végére, milyen esélyekkel folytathatnak a habortt? (5) Phaineasz és Damotelész tegyék azt, amit ebben a nehéz helyzetben az aitólok érdekében állónak és saját lelkiismeretikkel összeegyeztethetőnek tartanak; hisz milyen döntésre, milyen választásra ad még nekik lehetőséget a szerencse? (6) Ezzel a megbízatással keltek útra a követek. Most arra kérték a consult, hogy kímélje meg a várost, könyörüljön népükön, a rómaiak egykori szövetségesén, amelyet — nem mondják, hogy az őt ért sérelmek, de legalábbis — szerencsétlen helyzete késztetett őrültségekre. (7) Az aitólok az Antiokhosz elleni háborúban nem ártottak többet a rómaiaknak, mint amennyi hasznot hajtottak nekik korábban, a Philipposz elleni háborúban. Akkor nem osztogatták nekik bőven a jutalmat, hát most se részesítsék őket túlzott büntetésben. A consul erre így felelt: Az aitólok elég gyakran folyamodnak békéért, de általában nem őszinte szívvel. Ha békét kérnek, kövessék Antiokhosz példáját, akit ők sodortak bele a háborúba. (8) Ő nem néhány városról mondott le, amelyek szabadságáért a háború folyt, hanem egész Kis-Ázsiáról a Taurosz-hegységig, egy dúsgazdag királyságról. (9) Meg sem hallgatja az aitólok békét kérő szavait, amíg le nem teszik a fegyvert. (10) Először is adják át összes fegyverüket és lovukat, aztán fizessenek a római népnek 1000 talentum ezüstöt, ennek felét azonnal adják is át, ha békét akarnak. Ezenkívül a szerződésbe azt is bele fogja foglaltatni, hogy ugyanazok lesznek az ellenségeik és barátaik, mint a római népnek. 9. (1) A követek erre válasz nélkül távoztak, mivel a feltételek súlyosak voltak, ők pedig jól ismerték népük féktelen és változékony jellemét. Hazatértek, hogy amíg még nem dőlt el semmi, újra meg újra megkérdezzék szzrazégoszuktól és a vezetőktől, mit tegyenek. (2) De azok ordítva, szitkozódva fogadták őket: meddig húzzák még a dolgot, holott megkapták az utasítást, hogy haza ne jöjjenek béke nélkül, legyen az bármilyen? Erre visszaindultak Ambrakia alá, de az akarnanok, akikkel az aitólok hadban álltak, az úton lesből rajtuk ütöttek, elfogták őket, Ihürreionba vitték, és ott fogságba vetették. (3) Emiatt késtek a béketárgyalások, noha már megérkeztek a consulhoz az athéni és rhodoszi követek, akik azért jöttek, hogy közbenjárjanak az aitólok érdekében. (4) Az athamanok királya, Amünandrosz is megérkezett a római táborba, miután biztosítékot kapott, hogy nem esik bántódása. Őt nem annyira Aitóliának, inkább Ambrakia városának a sorsa aggasztotta, ahol száműzetése nagyobb részét töltötte. (5) Tőlük értesült a consul a követek sorsáról, és elhozatta őket Ihürreionból. Megérkezésük után meg is kezdték a béketárgyalásokat. (6) Amünandrosz 360