Page 361 [361]
kiszorították a Taurosz-hegységen túlra, jóformán a világ végére, milyen esé¬
lyekkel folytathatnak a habortt? (5) Phaineasz és Damotelész tegyék azt, amit
ebben a nehéz helyzetben az aitólok érdekében állónak és saját lelkiismeretik¬
kel összeegyeztethetőnek tartanak; hisz milyen döntésre, milyen választásra ad
még nekik lehetőséget a szerencse?
(6) Ezzel a megbízatással keltek útra a követek. Most arra kérték a consult,
hogy kímélje meg a várost, könyörüljön népükön, a rómaiak egykori szövetsé¬
gesén, amelyet — nem mondják, hogy az őt ért sérelmek, de legalábbis — szeren¬
csétlen helyzete késztetett őrültségekre. (7) Az aitólok az Antiokhosz elleni
háborúban nem ártottak többet a rómaiaknak, mint amennyi hasznot hajtottak
nekik korábban, a Philipposz elleni háborúban. Akkor nem osztogatták nekik
bőven a jutalmat, hát most se részesítsék őket túlzott büntetésben.
A consul erre így felelt: Az aitólok elég gyakran folyamodnak békéért, de álta¬
lában nem őszinte szívvel. Ha békét kérnek, kövessék Antiokhosz példáját, akit
ők sodortak bele a háborúba. (8) Ő nem néhány városról mondott le, amelyek
szabadságáért a háború folyt, hanem egész Kis-Ázsiáról a Taurosz-hegységig, egy
dúsgazdag királyságról. (9) Meg sem hallgatja az aitólok békét kérő szavait, amíg
le nem teszik a fegyvert. (10) Először is adják át összes fegyverüket és lovukat,
aztán fizessenek a római népnek 1000 talentum ezüstöt, ennek felét azonnal adják
is át, ha békét akarnak. Ezenkívül a szerződésbe azt is bele fogja foglaltatni, hogy
ugyanazok lesznek az ellenségeik és barátaik, mint a római népnek.
9.
(1) A követek erre válasz nélkül távoztak, mivel a feltételek súlyosak voltak, ők
pedig jól ismerték népük féktelen és változékony jellemét. Hazatértek, hogy
amíg még nem dőlt el semmi, újra meg újra megkérdezzék szzrazégoszuktól és
a vezetőktől, mit tegyenek. (2) De azok ordítva, szitkozódva fogadták őket:
meddig húzzák még a dolgot, holott megkapták az utasítást, hogy haza ne
jöjjenek béke nélkül, legyen az bármilyen? Erre visszaindultak Ambrakia alá,
de az akarnanok, akikkel az aitólok hadban álltak, az úton lesből rajtuk ütöt¬
tek, elfogták őket, Ihürreionba vitték, és ott fogságba vetették. (3) Emiatt kés¬
tek a béketárgyalások, noha már megérkeztek a consulhoz az athéni és rho¬
doszi követek, akik azért jöttek, hogy közbenjárjanak az aitólok érdekében.
(4) Az athamanok királya, Amünandrosz is megérkezett a római táborba, mi¬
után biztosítékot kapott, hogy nem esik bántódása. Őt nem annyira Aitóliának,
inkább Ambrakia városának a sorsa aggasztotta, ahol száműzetése nagyobb
részét töltötte.
(5) Tőlük értesült a consul a követek sorsáról, és elhozatta őket Ihürreionból.
Megérkezésük után meg is kezdték a béketárgyalásokat. (6) Amünandrosz
360