Seite 360 [360]
OCR
(8) Amikor már elérték azt a mélységet, amilyen mélyen az akna alja lehetett, több ponton teljes csendben, fülüket odaszorítva hallgatóztak, hogy merről hallják az ásás neszét. (9) Amikor ezt felfedezték, egyenesen arrafelé kezdtek ásni. Nem is került sok munkájukba: csakhamar elértek a kivájt üreghez, ahol az ellenség a falat bakokkal támasztotta alá. (10) Itt a vájatok összetalálkoztak, mivel az árokból immár egyenes út futott bele az aknába. Először a munkához használt szerszámokkal kezdték csépelni egymást, majd hamarosan a fegyveresek is megérkeztek, és megkezdődött a láthatatlan viadal az alagútban. Ez azonban hamarosan lefékeződött, mert a támadók az aknát kifeszített kecskeszőr takarókkal vagy hamarjában odavitt ajtókkal! tetszőleges helyen el tudták zárni. (11) A védők egy új, nem túl munkaigényes fegyvert is kitaláltak az aknában tartózkodók ellen. Fogtak egy nagy agyagkorsót, amelynek kifúrták az alját annyira, hogy egy vékony cső beleférjen. Készítettek bele egy vascsövet, a tetejére pedig egy több helyen átlyukasztott vasfedelet. A korsót tollpihével töltötték meg, és szájával az akna felé fordítva helyezték el. (12) A fedél nyílásaiból a szarisszának nevezett hosszú lándzsák meredtek előre, hogy távol tartsák az ellenséget. A pihe közé parazsat tettek, amelyet a korsó végében elhelyezett csövön át kovácsfújtatóval lángra lobbantottak. (13) Az égő toll nemcsak sűrű füsttel töltötte meg az egész aknát, de olyan borzalmasan büdös is volt, hogy odabent alig lehetett megmaradni.? 8. (1) Míg Ambrakiánál így állt a helyzet, megérkeztek a consulhoz a szövetségi gyűlésen teljes felhatalmazással felruházott aitóliai követek, Phaineasz és Damotelész. (2) Sztratégoszuk ugyanis latva, hogy Ambrakia ostrom alatt áll, saját tengerpartjukat ellenséges hajóhad fenyegeti, Amphilokhiában és Dolopiában a makedónok pusztítanak, az aitólok pedig nem győzik erővel, hogy egyszerre három háborúban helytálljanak, összehívta a szövetségi gyűlést, és megkérdezte a vezetőket, hogy szerintük mi a teendő. (3) Mindnyájan azt a következtetést vonták le, hogy lehetőleg méltányos, de legalábbis elviselhető feltételekkel meg kell kötni a békét. Ők Antiokhoszban bizakodva vágtak bele a háborúba — mondták -, (4) most pedig, hogy Antiokhoszt szárazon és vízen legyőzték, és ! Polübiosznál (X.XI. 28. 11) a takarók helyett vesszőből font pajzsok szerepelnek, az ajtók helyett pedig nagypajzsok. Utóbbi esetben egyértelműen figyelmetlenség okozta félrefordításról van szó: Livius összetévesztette forrásában a thiireosz (‘nagypajzs’) és a ébüra (ajtö’) szavakat. ? Az eszköz pontosabb leírását lásd: Polübiosz XXI. 28. 12-17. 359
