OCR
redett küzdelem egyetlen helyre összpontosult. (5) A két vezér, Eupolemosz és Nikodamosz kétfelől biztatta a küzdőket, és ébren tartották bennük a reményt, hogy Nikandrosz szinte bizonyosan mindjárt itt terem, ahogy tervezték, és hátba támadja az ellenséget. (6) Ezzel egy ideig tartották is a küzdőkben a lelket. De amikor hiába várták szövetségeseik megbeszélt jeladását, csak azt látták, hogy az ellenség száma egyre növekszik, rájöttek, hogy magukra maradtak, így harci kedvük alábbhagyott. (7) Végül, amikor már alig volt lehetőségük a biztonságos visszavonulásra, feladták a harcot, és visszamenekültek a falak mögé. Sikerült azonban felgyújtaniuk az ostromművek egy részét, és sokkal több ellenséget öltek meg, mint amennyi embert ők maguk veszítettek. Nem kétséges, hogy ha végrehajtották volna az eredeti tervet, legalább egy helyen hatalmukba kerítették volna az ostromműveket, és nagy vérontást rendeztek volna az ellenség soraiban. (8) Az ambrakiaiak és a városban lévő aitólok nemcsak ezt az éjszakai hadműveletet adták fel, hanem mivel övéik cserbenhagyták őket, később sem vállalták olyan buzgón a veszélyt. (9) Teljesen felhagytak az eddigi kitörésekkel az ellenséges előőrsök ellen, csak a falakon és a tornyokban foglalták el állásaikat, és biztos helyről folytatták a küzdelmet. 7. (1) Perszeusz az aitólok érkezésének hírére feloldotta az ostromzárat a város körül, amelyet éppen ostromolt, és mindössze a környéket pusztította végig, majd kivonult Amphilokhiából, és visszatért Makedóniába. (2) Az aitólok szintén kénytelenek voltak hazatérni tengerpartjuk feldúlása miatt. Pleuratosz illír király ugyanis 60 /embosszal befutott a Korinthoszi-öbölbe, maga mellé vette az akhájok Patraiban tartózkodó hajóit is, és pusztítani kezdte Aitólia partvidékét. (3) 1000 aitólt küldtek ellene, akik rövidebb ösvényeken rendszeresen elébe vágtak, valahányszor a hajóhadnak a part kanyarulatait kellett kerülgetnie. (4) A rómaiak Ambrakiánál, noha a több helyen bevetett faltörő kosokkal a falak jó részét ledöntötték, mégsem tudtak behatolni a városba, (5) mert a védők a lerontott fal helyén ugyanolyan gyorsan felhúzták az újat, és a romokon álló fegyveresek is felértek egy védővonallal. (6) A consul, mivel a nyílt erőszak nem sok eredményt hozott, egy szőlőlugasokkal előre álcázott helyen rejtett aknát kezdett ásatni. Noha a rómaiak éjjel-nappal dolgoztak, az ellenség nemcsak az ásásból nem vett észre semmit, de még azt sem, hogy a földet kihordják. (7) Csak akkor jöttek rá, mi folyik, amikor váratlanul egy nagy földtúrás tárult a szemük elé. Ijedtükben, hogy az ellenség már alá is ásta falaikat, és utat fúrt magának a városba, elhatározták, hogy árkot ásnak a falon belül a szőlőlugasokkal befedett helynél. 358