Oldal 358 [358]
OCR
szemközt. (3) A falakat faltörő kosokkal döngette, a faloromzatot gerendákra szerelt vaskampókkal sodorta le. A városbelieket először pánikszerű félelemmel töltötte el a látvány és a falakra iszonyú zajjal zúduló ütések. (4) De amikor látták, hogy a falak várakozásuk ellenére még mindig szilárdan állnak, összeszedték bátorságukat, és emelődaruk segítségével nagy ólom- és kődarabokat meg hatalmas fatörzseket vágtak neki a faltörő kosoknak, a kampós gerendákra vashorgokat dobtak, behúzták őket a fal mögé, és letörték a kampót a gerenda végéről; (5) ráadásul éjszakánként rajtaütöttek az ostromművek őrségén, nappal pedig az előőrsökön, így most már ők tartották rettegésben az ostromlókat. (6) Mialatt Ambrakiánál így alakult a helyzet, az aitólok Akarnania végigpusztítása után már visszatértek Sztratoszba. Ekkor Nikandrosz sztratégosz reménykedni kezdett, hogy egy bátor lépéssel sikerülhet véget vetnie az ostromzárnak, ezért egy bizonyos Nikodamoszt 500 aitóllal bejuttatott Ambrakiába. (7) Kijelölt egy éjszakát és azon belül egy meghatározott időpontot, amikor Nikodamoszék kitörést intéznek a Pürrheionnal szemben lévő ellenséges ostromművek ellen, ő maga pedig a táborban tartózkodó rómaiakra ijeszt rá, mert remélte, hogy a kétfelől kitört zűrzavarban, miközben a rettegést még az éjszaka is növeli, emlékezetes tettet hajthatnak végre. (8) Nikodamosz késő éjszaka, miután az őrség egy részét kijátszotta, más részén szívós lendülettel átverekedte magát, átjutott a hosszú sáncon, be a városba. Új bátorságot és reményt öntött a védőkbe, hogy bármibe hajlandóak legyenek merészen belevágni, és amikor eljött a kitűzött éjszaka, a terv szerint váratlan kitörést intéztek az ostromművek ellen. (9) De nagyobb volt az erőfeszítés, mint az eredmény: kívülről ugyanis egyáltalán nem indult meg a támadás, (10) vagy mert az aitól szzrazégoszt visszatartotta a félelem, vagy mert tanácsosabbnak vélte, ha a nemrég maguk mellé állított amphilokhiabelieknek siet segítségére. Őket ugyanis teljes haderejével szorongatta Perszeusz, akit apja, Philipposz küldött oda, hogy foglalja vissza Dolopiát és Amphilokhiát. 6. (1) Mint már említettem, a Pürrheionnál három helyen álltak római ostromművek. Ezek ellen támadtak az aitólok egyidejűleg, de nem egyforma felszereléssel és erővel. (2) Egyesek lángoló fáklyákkal, mások szurokba mártott kóccal és gyújtónyilakkal közeledtek, egész csatasorukat bevilágították a lángok. Első támadásukkal az őrök közül sokakat megöltek; (3) majd amikor a táborban is meghallották a csatakiáltást és a harci zajt, a consul jelt adott, a rómaiak fegyvert ragadtak és rohantak ki az összes kapun, hogy segítséget vigyenek. (4) Az egyik ponton tűzzel-vassal folyt a küzdelem, a másik két helyen az aitólok inkább csak megkísérelték a harcot, majd dolguk végezetlenül visszavonultak. Így az elkese357
