Oldal 358 [358]
szemközt. (3) A falakat faltörő kosokkal döngette, a faloromzatot gerendákra
szerelt vaskampókkal sodorta le. A városbelieket először pánikszerű félelemmel
töltötte el a látvány és a falakra iszonyú zajjal zúduló ütések. (4) De amikor látták,
hogy a falak várakozásuk ellenére még mindig szilárdan állnak, összeszedték bá¬
torságukat, és emelődaruk segítségével nagy ólom- és kődarabokat meg hatalmas
fatörzseket vágtak neki a faltörő kosoknak, a kampós gerendákra vashorgokat
dobtak, behúzták őket a fal mögé, és letörték a kampót a gerenda végéről; (5) rá¬
adásul éjszakánként rajtaütöttek az ostromművek őrségén, nappal pedig az előőr¬
sökön, így most már ők tartották rettegésben az ostromlókat.
(6) Mialatt Ambrakiánál így alakult a helyzet, az aitólok Akarnania végig¬
pusztítása után már visszatértek Sztratoszba. Ekkor Nikandrosz sztratégosz
reménykedni kezdett, hogy egy bátor lépéssel sikerülhet véget vetnie az ostrom¬
zárnak, ezért egy bizonyos Nikodamoszt 500 aitóllal bejuttatott Ambrakiába.
(7) Kijelölt egy éjszakát és azon belül egy meghatározott időpontot, amikor
Nikodamoszék kitörést intéznek a Pürrheionnal szemben lévő ellenséges ost¬
romművek ellen, ő maga pedig a táborban tartózkodó rómaiakra ijeszt rá, mert
remélte, hogy a kétfelől kitört zűrzavarban, miközben a rettegést még az éjsza¬
ka is növeli, emlékezetes tettet hajthatnak végre.
(8) Nikodamosz késő éjszaka, miután az őrség egy részét kijátszotta, más
részén szívós lendülettel átverekedte magát, átjutott a hosszú sáncon, be a vá¬
rosba. Új bátorságot és reményt öntött a védőkbe, hogy bármibe hajlandóak
legyenek merészen belevágni, és amikor eljött a kitűzött éjszaka, a terv szerint
váratlan kitörést intéztek az ostromművek ellen. (9) De nagyobb volt az erőfe¬
szítés, mint az eredmény: kívülről ugyanis egyáltalán nem indult meg a támadás,
(10) vagy mert az aitól szzrazégoszt visszatartotta a félelem, vagy mert tanácso¬
sabbnak vélte, ha a nemrég maguk mellé állított amphilokhiabelieknek siet
segítségére. Őket ugyanis teljes haderejével szorongatta Perszeusz, akit apja,
Philipposz küldött oda, hogy foglalja vissza Dolopiát és Amphilokhiát.
6.
(1) Mint már említettem, a Pürrheionnál három helyen álltak római ostrom¬
művek. Ezek ellen támadtak az aitólok egyidejűleg, de nem egyforma felszere¬
léssel és erővel. (2) Egyesek lángoló fáklyákkal, mások szurokba mártott kóccal
és gyújtónyilakkal közeledtek, egész csatasorukat bevilágították a lángok. Első
támadásukkal az őrök közül sokakat megöltek; (3) majd amikor a táborban is
meghallották a csatakiáltást és a harci zajt, a consul jelt adott, a rómaiak fegyvert
ragadtak és rohantak ki az összes kapun, hogy segítséget vigyenek. (4) Az egyik
ponton tűzzel-vassal folyt a küzdelem, a másik két helyen az aitólok inkább csak
megkísérelték a harcot, majd dolguk végezetlenül visszavonultak. Így az elkese¬
357