OCR
55. (1) A rhodosziak után Antiokhosz követeit szólították. Ők a bocsánatkérők általános szokása szerint elismerték, hogy királyuk hibázott, és könyörögtek az atyákhoz és összeírtakhoz, hogy amikor döntést hoznak, elsősorban saját nagylelkűségük, ne a király vétke befolyásolja őket, (2) hiszen az már jobban is megbűnhődött a kelleténél. Végül kérték, hogy az atyák erősítsék meg tekintélyükkel a Lucius Scipiótól kapott békét, az általa megszabott feltételekkel. (3) A senatus úgy döntött, hogy a békét ebben a formában érvényesnek tekinti," és néhány nap múlva a népgyűlés is megszavazta. A szerződést a Capitoliumon kötötték meg Ántipatrosszal, a követség vezetőjével, Antiokhosz király unokaöccsével. (4) Ezután meghallgatták a többi kis-ázsiai követséget is. Ezek mind ezt a választ kapták: A senatus az ősök szokása szerint tíz megbízottat küld Kis-Ázsiába, hogy döntsenek az ottani vitás ügyekben, és rendezzék az ellentéteket. (5) De a fő szempont az lesz, hogy Eumenész kapja meg a Taurosz-hegységig terjedő, eddig Antiokhosz birodalmához tartozó területet, kivéve Lükiát és Káriát a Maiandrosz folyóig, (6) amelyeket a rhodosziak kapnak. Kis-Ázsia egyéb városai, amelyek korábban Attalosz adófizetői voltak, mostantól Eumenésznek adóznak; azok pedig, amelyek Antiokhosznak fizettek adót, ezentúl szabadok és adómentesek. (7) A tiz megbizott tisztségére Quintus Minucius Rufust, Lucius Furius Purpuridt, Quintus Minucius Thermust, Appius Claudius Nerét, Gnaeus Cornelius Merendat,? Marcus Junius Brutust, Lucius Aurunculeiust, Lucius Aemilius Paullust, Publius Cornelius Lentulust és Publius Aeclius Tuberét valasztottak ki. 56. (1) A tíz megbízott teljes felhatalmazást kapott a helyszínen eldöntendő kérdésekben, a rendezés irányelveit azonban a senazus szabta meg. (2) Egész Lükaoniät, mindket Frigiät, Müszia királyi erdeit, Lüdiát, lóniát — kivéve azokat a városokat, amelyek az Antiokhosszal vívott csata napján szabadok voltak, (3) illetve név szerint a Szipülosz melletti Magnésziát —, Käria Hüdrelänak nevezett részét," Hüdréla földjének Frígiával szomszédos területeit, a Maiandrosz folyó melletti erődöket, falvakat és városokat, (4) kivéve amelyek a háború előtt szabadok voltak; valamint név szerint Telmésszoszt, a telmésszosziak taborat, ! A béke részleteiben (vö. XXXVIII. 38) történt néhány kisebb változás, de ezek a lényeget nem érintették. ? A kéziratokban Merula cognomen áll, de ilyen nevű államférfit ebből az időszakból nem ismerünk. 3 Kária északkeleti része. 346