Seite 334 [334]
Timónt tette meg, (7) de az ő tekintélyüket senki sem ismerte el: a városbeliek
a várban tartózkodó katonasággal egyetértésben követeket küldtek a consu/hoz.
45.
(1) Ez idő tájt követek érkeztek Tralleiszből, a Maiandrosz menti Magnésziából
és Epheszoszból is, hogy átadják városukat. (2) Addigra Polüxenidasz a csata
hírére elhagyta Epheszoszt, a lükiai Patarához hajózott a flottával, ahol a Me¬
giszténél állomásozó rhodoszi hajóktól való félelmében partra szállt, és néhány
társával a szárazföldön folytatta útját Szíria felé. (3) Kis- Ázsia városai sorra a
consul oltalmába és a római nép hatalmába adták magukat. A consul már Szar¬
deiszban tartózkodott, és Publius Scipio is megérkezett ide Elaiából, mihelyt el
bírta viselni az utazás nehézségeit.
(4) Ez idő tájt hírnökpálcás követ jött Antiokhosztól, aki Publius Scipio
közbenjárására engedélyt kapott a consultól a király számára, hogy szószólókat
küldhessen hozzá. (5) Néhány nap múlva meg is érkezett Zeuxisz, Lüdia volt
elöljárója és Antipatrosz, az unokaöcs." (6) Először Eumenésszel találkoztak,
mert úgy vélték, hogy régi ellentéteik miatt ő a béke egyik legfőbb ellenzője; de
sokkal engedékenyebbnek találták, mint akár ők maguk, akár a király remélte.
Ezután felkeresték Publius Scipiót, majd az ő közvetítésével a consult. (7) Kéré¬
sükre a teljes haditanácsot összehívták, hogy ott adják elő a rájuk bízott üzene¬
tet. Itt Zeuxisz igy beszélt:
, Nem is annyira azért jöttünk, rómaiak, hogy mi tegyünk javaslatokat, inkább
azért, hogy megkérdezzük tőletek: milyen jóvátétellel engesztelhetnénk ki ben¬
neteket a király ballépéséért, és hogyan kaphatnánk meg a győztestől a békét és
a megbocsátást. (8) Ti mindig csodälatos lelki nagysäggal gyakoroltätok a meg¬
bocsátást a legyőzött királyokkal és népekkel szemben. Mennyivel nagylelkűbben
és engedékenyebben illik viselkednetek ez után a győzelem után, amely a föld¬
kerekség uraivá tett benneteket! (9) Most már félre kell tennetek a vetélkedést
a halandókkal, és akárcsak az isteneknek, könyörülettel kell gondoskodnotok az
emberiségről."
(10) A rómaiak már a követek érkezése előtt eldöntötték, hogy mit fognak
válaszolni, és ennek tolmácsolásával Africanust bízták meg. (11) Ő a hagyomány
szerint a következőket mondta:
, Nekünk, rómaiaknak a halhatatlan istenek hatalmában lévő javakból csak
annyi van birtokunkban, amennyit az istenek adtak. (12) De gondolkodásmó¬
dunkból fakadó lelkületünk minden sorsfordulatban ugyanaz volt és marad; nem
kapatta el a jó és nem csüggesztette el a balszerencse. Hogy másokról ne is
! Lásd XXXVII. 41. 1, a hozzá fűzött jegyzetekkel.
333