Oldal 332 [332]
OCR
lovasságig. (2) Ezek, amikor a tartalékosok szétszóródása után hozzájuk is eljutott a római lovasság, még az első rohamot sem tudták feltartóztatni: egy részük szétszaladt, a többieket pedig, akik nehéz páncélzatuk és fegyvereik miatt nem tudtak elmenekülni, felmorzsolták. (3) Ekkor az egész balszárny megingott, és amikor már a lovasság és a phalanxharcosok között álló segédcsapatokban is zavar támadt, a rémület elhatolt a csatasor közepéig. (4) Mihelyt a közéjük rohanó menekülők miatt itt is felbomlottak az egységek, és a rendkívül hosszú lándzsák (makedón nyelven szarisszák) használata is lehetetlenné vált, a római légiók előrenyomultak, és elhajították dárdáikat a megzavarodott ellenségre. (5) A római katona még a térközökben felállított elefántok láttán sem rémült meg, hiszen az afrikai háborúkban már megtanulta, hogyan kell kitérni a szörnyeteg rohama elől, hogyan kell oldalról dárdákkal támadni. vagy ha sikerül hozzá közelebb férkőzni, karddal átvágni az inait. (6) A rómaiak szemből már majdnem az egész centrumot felőrölték, a bekerített tartalék csapatokat pedig már hátulról kaszabolták, amikor hírét vették, hogy a másik oldalon övéik menekülnek, és már a tábor közeléből hallották a bajba jutottak segélykiáltásait. (7) Antiokhosz ugyanis a jobbszárnyon észrevette, hogy a rómaiak a folyóban bízva semmiféle tartalékot nem állítottak oda, mindössze négy lovaszurmát, amelyek szintén inkább övéikhez igyekeznek felzárkózni, és védtelenül hagyják a partot. Itt indított hát támadást segédcsapataival és a páncélos lovassággal. (8) Nemcsak szemből nyomult rájuk, hanem a folyó felől megkerülte a seregszárnyat, és már oldalról is szorongatta őket. Végül a rómaiak lovassága megfutamodott, majd a gyalogság legközelebb álló része is fejvesztve menekülni kezdett a tábor felé. 43. (1) A tábor parancsnoka Marcus Aemilius katonai zribunus volt, annak a Marcus Lepidusnak a fia, aki néhany évvel késébb pontifex maximus lett. (2) Amerre menekülni látta övéit, a tábor teljes őrségével útjukat állta. Először felszólította őket, hogy álljanak meg, és menjenek vissza harcolni, korholva őket gyávaságukért és szégyenletes megfutamodásukért. (3) Aztán fenyegetni kezdte őket, hogy saját vesztükbe rohannak vakon, ha nem fogadnak szót. Végül jelt adott katonáinak, hogy koncolják fel a legelöl futókat, a mögöttük menekülőket pedig fegyverrel kergessék vissza a csatába. (4) A nagyobb fenyegetettség legyőzte a kisebbet: a két tűz közé szorult katonák először megtorpantak, majd visszatértek az ütközetbe, de 2000 bátor férfiból álló csapata élén Aemilius is harciasan szembeszállt a király utánuk tóduló embereivel. (5) Sőt Eumenész öccse, Attalosz, látva övéi menekülését a balszárnyon és a tábor körüli kavarodást, szintén elin331
