Oldal 332 [332]
lovasságig. (2) Ezek, amikor a tartalékosok szétszóródása után hozzájuk is elju¬
tott a római lovasság, még az első rohamot sem tudták feltartóztatni: egy részük
szétszaladt, a többieket pedig, akik nehéz páncélzatuk és fegyvereik miatt nem
tudtak elmenekülni, felmorzsolták.
(3) Ekkor az egész balszárny megingott, és amikor már a lovasság és a pha¬
lanxharcosok között álló segédcsapatokban is zavar támadt, a rémület elhatolt
a csatasor közepéig. (4) Mihelyt a közéjük rohanó menekülők miatt itt is fel¬
bomlottak az egységek, és a rendkívül hosszú lándzsák (makedón nyelven sza¬
risszák) használata is lehetetlenné vált, a római légiók előrenyomultak, és elha¬
jították dárdáikat a megzavarodott ellenségre. (5) A római katona még a térkö¬
zökben felállított elefántok láttán sem rémült meg, hiszen az afrikai háborúkban
már megtanulta, hogyan kell kitérni a szörnyeteg rohama elől, hogyan kell ol¬
dalról dárdákkal támadni. vagy ha sikerül hozzá közelebb férkőzni, karddal
átvágni az inait.
(6) A rómaiak szemből már majdnem az egész centrumot felőrölték, a beke¬
rített tartalék csapatokat pedig már hátulról kaszabolták, amikor hírét vették,
hogy a másik oldalon övéik menekülnek, és már a tábor közeléből hallották a
bajba jutottak segélykiáltásait. (7) Antiokhosz ugyanis a jobbszárnyon észrevet¬
te, hogy a rómaiak a folyóban bízva semmiféle tartalékot nem állítottak oda,
mindössze négy lovaszurmát, amelyek szintén inkább övéikhez igyekeznek fel¬
zárkózni, és védtelenül hagyják a partot. Itt indított hát támadást segédcsapa¬
taival és a páncélos lovassággal. (8) Nemcsak szemből nyomult rájuk, hanem a
folyó felől megkerülte a seregszárnyat, és már oldalról is szorongatta őket. Végül
a rómaiak lovassága megfutamodott, majd a gyalogság legközelebb álló része is
fejvesztve menekülni kezdett a tábor felé.
43.
(1) A tábor parancsnoka Marcus Aemilius katonai zribunus volt, annak a Marcus
Lepidusnak a fia, aki néhany évvel késébb pontifex maximus lett. (2) Amerre
menekülni látta övéit, a tábor teljes őrségével útjukat állta. Először felszólította
őket, hogy álljanak meg, és menjenek vissza harcolni, korholva őket gyávaságu¬
kért és szégyenletes megfutamodásukért. (3) Aztán fenyegetni kezdte őket, hogy
saját vesztükbe rohannak vakon, ha nem fogadnak szót. Végül jelt adott kato¬
náinak, hogy koncolják fel a legelöl futókat, a mögöttük menekülőket pedig
fegyverrel kergessék vissza a csatába. (4) A nagyobb fenyegetettség legyőzte a
kisebbet: a két tűz közé szorult katonák először megtorpantak, majd visszatér¬
tek az ütközetbe, de 2000 bátor férfiból álló csapata élén Aemilius is harciasan
szembeszállt a király utánuk tóduló embereivel. (5) Sőt Eumenész öccse, Attalosz,
látva övéi menekülését a balszárnyon és a tábor körüli kavarodást, szintén elin¬
331