Oldal 322 [322]
(8) A római hajóhad Khioszról átkelt Phókaiába. Ez a téglalap alakú város
egy tengeröböl végében fekszik. 2,5 mérföld kerületű fal övezi, amely végül
kétfelől ék alakban fut össze. Ezt a részt a helybéliek Lamptérnak nevezik, (9)
szélessége 1,2 mérföld. Innen egy mérföld hosszú földnyelv nyúlik be a tenger¬
be, és mintegy választóvonalként osztja ketté az öblöt nagyjából középen. Ahol
ez a keskeny bejárathoz csatlakozik, két ellentétes irányba néző, rendkívül biz¬
tonságos kikötőt alkot. (10) A délre fekvőt Nausztathmosznak! nevezik, mert
valóban rengeteg hajó fér el benne, a másik közvetlenül a Lamptér mellett
fekszik.
32.
(1) A római hajóhad megszállta ezeket a teljesen biztonságos öblöket. A praetor,
még mielőtt létrákkal és ostromművekkel megkezdte volna a falak ostromát,
jónak látta küldötteket meneszteni a városba, hogy felderítsék a tisztségviselők
és a főrangú polgárok hangulatát. Amikor a városbeliek hajthatatlannak mutat¬
koztak, egyszerre két ponton kezdte meg az ostromot. (2) Az egyik hely nem
volt sűrűn beépítve, de meglehetősen nagy területet foglaltak el ott az istenek
szentélyei. Először itt tolták a falak alá a faltörő kosokat, és kezdték döngetni
a falakat és tornyokat, (3) majd amikor a védők odasereglettek, a másik rész¬
hez is odatolták a faltörő kost, és ettől kezdve két helyen rombolták a falakat.
(4) Amikor ezek ledőltek, és a római katonák közvetlenül a romhalmazon át
próbáltak betörni, mások pedig létrákkal próbáltak feljutni a falakra, (5) a vá¬
rosbeliek olyan elszántan védekeztek, hogy világosan kitűnt: biztosabb védelmet
nyújtanak nekik fegyvereik és elszántságuk, mint a falak. (6) A praetort katonái
veszélyeztetett helyzete arra kényszerítette, hogy visszavonulót fúvasson, nehogy
óvatlanságukban kiszolgáltassa őket az őrjöngő védők kétségbeesett dühének.
(7) A városbeliek még a harc megszűnte után sem gondoltak pihenésre, hanem
mindenhonnan összesereglettek, hogy befalazzák és eltorlaszolják az omlás
következtében támadt réseket. (8) Lázas foglalatosságuk közben ért oda hozzá¬
juk Quintus Antonius, akit a praetor küldött, hogy szemrehányást tegyen nekik
makacssägukért, és közölje velük: a rómaiaknak még fontosabb, mint nekik, hogy
a küzdelem ne végződjön városuk pusztulásával; (9) ha hajlandóak kijózanodni,
megkapják a lehetőséget, hogy ugyanolyan feltételekkel? adják át városukat, mint
annak idején Gaius Liviusnak.
(10) A védők ennek hallatán öt nap gondolkodási időt kértek. Közben utá¬
naérdeklődtek, hogy remélhetnek-e segítséget Antiokhosztól. Amikor a hozzá
! A név jelentése: ‘hajémegällé’.
? Läsd XX XVI. 43. 11, a hozzé füzôtt jegyzettel.
321