Oldal 315 [315]
lyesnek, üldözzék az ellenséget. (9) Egy ideig követték őket, de amikor Hannibal
már a szárazföldhöz közeledett, féltek, hogy a szél ott tartja őket az ellenséges
partoknál. Ezért visszatértek Eudamoszhoz, és üggyel-bajjal Phaszéliszba von¬
tatták azt az elfogott hétevezősorost, amelyet az első összecsapáskor lékeltek
meg. (10) Ezután visszatértek Rhodoszba, nem annyira győzelmi mámorban
úszva, mint inkább egymást okolva, hogy noha lehetőségük lett volna rá, nem
süllyesztették el vagy ejtették fogságba az ellenség egész hajóhadát.
(11) Hannibal, akinek ez az egyetlen vesztes csata a teljes vereséget jelentet¬
te, még ekkor sem mert végighajózni Lükia mellett, noha a lehető leghamarabb
szeretett volna egyesülni a király régi hajóhadával. (12) Ráadásul hogy erre ne
is legyen módja, a rhodosziak odaküldték Kharikleitoszt 20 döfőorros hajóval
Patarához, a Megiszté nevű kikötőbe. (13) Eudamoszt utasították, hogy a rábí¬
zott hajóhad hét legnagyobb hajójával térjen vissza Szamoszra a rómaiakhoz,
hogy latba vetve minden bölcsességét és tekintélyét, rábírja őket Patara megtá¬
madására.
25.
(1) A rómaiak nagyon megörültek a győzelem hírének, majd a rhodosziak ér¬
kezésének. (2) Nyilvánvaló volt, hogy ha a rhodosziak letudták ezt a gondot, és
nem lesz más dolguk, biztosítani fogják ennek a tengerrésznek a nyugalmát. De
mivel Antiokhosz elindult Szardeiszból, és tartani lehetett attól, hogy a tenger¬
parti városokat támadás éri, nem adhatták fel Iénia és Aiolisz védelmét. (3) Így
Pamphilidaszt küldték el négy emelt fedélzetű hajóval a Patara mellett tartóz¬
kodó hajóhadhoz.
(4) Antiokhosz nemcsak a közeli városok helyőrségeit vonta össze, hanem
követeket küldött Prusziaszhoz, Bithünia királyához is egy levéllel, amelyben
gyalázkodó hangon szólt a rómaiak átkeléséről Kis- Ázsiába. (5) Azért jöttek —
írta —, hogy minden királyságot megsemmisítsenek, hogy az egész földkereksé¬
gen ne maradjon más birodalom a rómain kívül. (6) Philipposz és Nabisz már
térdre kényszerült, most harmadikként ő következik, és egymás után sorra ke¬
rülnek a legyőzöttek szomszédai is, ahogy a tűzvész harapódzik egyik tetőről a
másikra. (7) Őutána Bithünia jelenti majd a következő lépést, hiszen Eumenész
már önként vállalta a szolgaságot.
(8) Prusziaszt felkavarta az üzenet, de Scipio consulnak — és még inkább a
consul öccsének, Africanusnak — a levele minden gyanúját eloszlatta. Scipio
megemlítette a római nép hagyományos gyakorlatát, hogy mindenféle megtisz¬
teltetéssel igyekszik növelni a vele szövetséges királyok tekintélyét, de még inkább
a saját életéből vett példákkal beszélte rá Prusziaszt, hogy igyekezzen rászolgál¬
ni barátságára. (9) Hispániában — írta — azok a fejedelmek, akik az ő oltalmára
314