Page 311 [311]
(3) A király csapatai nagyjából a domb tövéig nyomultak előre, amelyen a
város emelkedett. Így mögöttük akadálytalanul folyhatott a zsákmányolás, hiszen
a városból senki sem ütött ki rájuk, még annyira sem, hogy az előőrsöket dár¬
dázza messziről. (4) Attól fogva, hogy a városbeliek félelmükben behúzódtak a
falak mögé, a király csapatai kezdték lebecsülni őket, ami hanyagsághoz vezetett.
Lovaikat igen sokan nem is nyergelték és kantározták fel. (5) Alig néhányan
maradtak fegyverben az egységeiknél, a többiek szétszéledtek mindenfelé a
síkságon: néhányan ifjak módjára játszottak, pajzánkodtak, vagy éppen az ár¬
nyékban falatoztak, sőt némelyek álomba merülve heverésztek.
(6) Diophanész Pergamon magasából figyelte mindezt. Parancsot adott em¬
bereinek, hogy fegyverkezzenek fel, és álljanak készenlétben a kapunál; ő maga
pedig Attalosz elé járult, és bejelentette neki szándékát, hogy rajtaütést kísérel
meg egy ellenséges előőrs ellen. (7) Attalosz ebbe csak vonakodva egyezett bele,
mert tudta, hogy 100 lovasukra 600, 1000 gyalogosukra 4000 főnyi ellenség jut
majd. Diophanész kivonult a kapun, és megállt az ellenséges előőrs közelében, a
megfelelő alkalomra várva. (8) Vállalkozását Pergamonban is inkább őrültségnek,
mint merészségnek tartották, de az ellenség is csak egy pillanatra figyelt fel rájuk;
majd amikor látták, hogy nem történik semmi, maguk sem változtattak szokásos
hanyagságukon, sőt még ki is gúnyolták amazokat, hogy ilyen kevesen vannak.
(9) Diophanész egy ideig nyugalomban tartotta embereit, mintha csak néze¬
lődni jöttek volna ki. (10) De amikor látta, hogy az ellenséges katonák otthagy¬
ták egységeiket, parancsot adott gyalogosainak, hogy amennyire tudják, köves¬
sék, majd a lovasokkal együtt nekieredt zurmája élén, és az összes lovas és gya¬
logos egyszerre felharsanó csatakiáltása közepette váratlanul megrohamozta az
ellenséges előőrsöt.
(11) Nemcsak az embereket fogta el a rémület, de a lovakat is: kötőféküket
elszakítva zűrzavart és felfordulást keltettek saját seregükben. (12) Csak néhány
ló maradt nyugton a helyén, de ezeket sem tudták egykönnyen felnyergelni,
felkantározni és megülni, mert az akháj lovasok létszámukhoz képest arányta¬
lanul nagy rémületet keltettek. (13) Közben az egységekbe rendeződött és harc¬
ra kész akháj gyalogság rátámadt a rendetlenül szétszóródott és szinte félálom¬
ban heverő ellenségre, és a síkságon mindenütt megkezdődött a mészárlás és
menekülés. (14) Diophanész, amíg biztonságban tehette, folytatta a fejvesztve
menekülő ellenség üldözését, és az akháj népnek nagy dicsőséget szerezve —
hiszen Pergamon falain nemcsak a férfiak álltak ott nézőseregként, de az asszo¬
nyok is — tért vissza a város védelmére."
! Utalás az Íiász egy részletére, az ún. #ikhoszkopiära (III. 121-244), amelyben Trója vénei
és asszonyai figyelik a város előtti síkon folyó küzdelmet (bár ők természetesen nem az
akhájoknak szurkolnak).
310