Oldal 306 [306]
OCR
(4) Aemilius, miközben Khioszról áthajózott Szamoszra, szembetalálkozott a Livius által a fogadására küldött két rhodoszi négyevezősorossal és Eumenész királlyal, aki két ötevezősorossal jött elé. (5) Miután megérkezett Szamoszra, átvette Liviustól a hajóhadat, az előírt szertartás szerint elvégezte a szokásos áldozatot, és összehívta a haditanácsot. Itt Gaius Livius — az ő véleményét kérdezték ugyanis először — kijelentette: A legmegbízhatóbb tanácsot mindig az adja, aki azt javasolja a másiknak, amit ő maga cselekedne a helyében. (6) Neki az volt a terve, hogy az egész hajóhaddal Epheszoszba indul, sóderral telerakott teherhajókat visz magával, és elsüllyeszti azokat az öböl bejáratánál. (7) Az öböl elzárása már csak azért sem nehéz feladat, mert bejárata olyan, mint egy folyó: hosszú, keskeny és sekély. [gy az ellenséget elvágta volna a tengertől, és az nem vehette volna többé hasznát hajóhadának. 15. (1) Ezt a javaslatot senki sem helyeselte. Eumenész király feltette a kérdést: Mi lesz azután? Ha az elsüllyesztett hajókkal elzárják a tengerre vezető kijáratot, hajóhadukkal szabadon eltávoznak majd, hogy megsegítsék szövetségeseiket és rettegésben tartsák az ellenséget, vagy ettől még továbbra is egész hajóhadukkal ostromzár alatt tartják az öblöt? (2) Ha ugyanis eltávoznak, nyilvánvaló, hogy az ellenségnek első dolga lesz kiemelni az elsüllyesztett hajókat, és kisebb fáradsággal fogja felszabadítani az öböl bejáratát, mint ahogy ők elzárták. Ha pedig továbbra is itt kell rostokolniuk, akkor mire jó elzárni az öblöt? (3) Sőt, éppen visszafelé sül majd el a dolog: míg az ellenség egész nyáron vígan éli világát a teljes biztonságot nyújtó kikötőben és a rendkívül gazdag városban, ahol Kis-Ázsiából mindent megkap, a rómaiak egyfolytában őrködhetnek kint a nyílt tengeren, kiszolgáltatva hullámoknak, viharoknak, (4) mindenben hiányt szenvedve; ahelyett, hogy ők tartanák az ellenséget ostromzár alatt, saját maguk lesznek mozdulatlanságra kárhoztatva, és addig sem tehetik, amit kell. (5) Eudamosz, a rhodoszi hajóhad parancsnoka inkább csak nemtetszését fejezte ki, de nem terjesztett elő új megoldási javaslatot. (6) A rhodoszi Epikratész úgy vélekedett, hogy egyelőre ne törődjenek Epheszosszal, küldjék el a hajóhad egy részét Lükiába, és nyerjék meg szövetségesnek Patarát, a vidék fővárosát. (7) Ez rendkívül hasznos lesz két szempontból is. Egyrészt a rhodosziak, ha békés viszonyban lesznek a szigetükkel szemben fekvő szárazfölddel, minden erejüket egyedül az Antiokhosz elleni háborúra fordíthatják, (8) másrészt pedig megakadályozhatják, hogy a Kilikiában szerveződő hajóhad csatlakozzon Polüxenidaszhoz. (9) Ezt az indítványt igen nagy helyesléssel fogadták, de emellett 305
