Page 298 [298]
OCR
Afrikában sok törzs és nép ajánlotta magát az ő oltalmába, és mindannyiukban mélyebb nyomokat hagyott az ő szívélyessége és jóindulata, mint a harctéren tanúsított hősiessége. (7) Ugy látszott, a dolog már el is van intézve; de amikor a consul elé járultak, ő ugyanazt a választ ismételte el, mint amellyel a senazus elkergette őket. Az aitólok, akiket most mintha újonnan ért volna ez a csapás, belátták, hogy sem az athéniak követsége, sem Africanus engedékeny válasza nem használt nekik, és annyit mondtak, hogy szeretnék a dolgot honfitärsaik elé terjeszteni. 7. (1) Visszatértek Hüpatába, de képtelenek voltak bármiféle döntésre jutni. Egyrészt nem tudták, honnan kerítsenek 1000 talentumot, másrészt attól féltek, hogy ha feltétel nélkül a rómaiak hatalmába adják magukat, személyükben is bántalom érheti őket. (2) Ezért visszaküldték az előbbi követséget a consuihoz és Africanushoz, hogy megkérjék őket: ha valóban meg akarják adni nekik a békét, és nemcsak áltatják vele a bajbajutottakat, akkor vagy engedjenek a kártérítés összegéből, vagy kössék ki a feltétlen megadással kapcsolatban, hogy az a polgárok személyét nem érinti. (3) A consult semmiféle változtatásra nem tudták rávenni, így ez a követség is dolgavégezetlenül távozott. (4) Velük tartottak az athéniak követei is. Vezetőjük, Ekhedémosz új reményt öntött az aitólokba, akik már belefáradtak a sok visszautasításba, és hiábavaló siránkozással gyászolták népük sorsát: azt tanácsolta, kérjenek hat hónapos fegyverszünetet, hogy elküldhessék követeiket Rómába. (5) Ez a haladék — mondta -— nem fogja súlyosbítani jelenlegi gondjaikat, hiszen már úgyis elérték a mélypontot; a közbeeső időben azonban sok minden történhet, ami könnyíthet mostani nehéz helyzetükön. (6) Ekhedémosz javaslatára ismét ugyanazokat küldték el. Ezek először Publius Scipióval tanácskoztak, majd az ő közbenjárásával kieszközölték a consulnál a kívánt időre szóló fegyverszünetet. (7) Amphissza körül is megszűnt az ostromzár. Manius Acilius átadta seregét a consulnak, és elutazott a provinciabdl, a consul pedig Amphisszatol visszatért Thesszäliäba, hogy Makedónián és Ihrákián át Kis-Ázsiába vonuljon. (8) Ekkor Africanus így szólt fivéréhez: , Magam is helyeslem az általad választott útvonalat, Lucius Scipio, de átvonulásunk teljes egészében Philipposz jóindulatán múlik. (9) Ha ő továbbra is hűséges államunkhoz, biztosítani fogja számunkra az átkelést, ellátást, minden élelmezési és egyéb támogatást, amire egy hadseregnek hosszabb menetelés közben szüksége van. De ha ő cserbenhagy, nem bízhatsz semmiben, amikor Ihrákián átkelsz. (10) Ezért azt tanácsolom, először puhatold ki a király hangulatát. Ennek az a legjobb módja, ha küldöttünk váratlanul lepi meg őt, hogy ne készülhessen fel a szerepjátszásra." 297
