Page 292 [292]
OCR
XXXVII. könyv Tartalmi összefoglaló (Kr. e. 190-189) L. Cornelius Scipio consu/ háborúba indul Antiokhosz király ellen. Minden római vezér közül elsőként kel át Kis-Ázsiába. Legatusaként vele tart testvére, Scipio Africanus; felajánlotta ugyanis, hogy /egazusként elkíséri bátyját, amenynyiben neki ítélik a görög hadszínteret, jóllehet úgy volt, hogy azt C. Laelius kapja, aki nagy befolyással rendelkezett a senazusban. Regillus a rhodosziak segitségével Miionnészosznal gyézelmet arat Antiokhosz király hajóhada fölött. Africanus fia fogságba esik, de Antiokhosz visszaküldi őt apjához. L. Cornelius Scipio Eumenész, Attalosz fia, Pergamon királya segítségével legyőzi Antiokhoszt, akivel megkötik a békét azzal a feltétellel, hogy vonuljon ki minden, a Taurosz hegységen inneni területéről. L. Scipio, aki befejezte a háborút Antiokhosszal, az Asiaticus melleknevet kapja hasonlö megtiszteltetesül, mint fivere. Megalapitjäk Bononia colonidt. Eumenész, akinek a segítségével legyőzték Antiokhoszt, új területeket csatolhat királyságához. A rhodosziak, akik szintén támogatták a rómaiakat, ugyancsak kapnak néhány várost. Aemilius Regillus, aki tengeri csatában legyőzte Antiokhosz hadvezéreit, megtartja a tengeri győzelemért járó diadalmenetét. M’. Acilius Glabrio is diadalmenetet tart a Hellaszból kiszorított Antiokhosz és az aitólok fölött. 1. (1) Lucius Cornelius Scipio és Gaius Laelius consulok évében [190] a senatusban legelőször — közvetlenül a vallási intézkedések után — az aitólok ügyét tűzték napirendre. Az aitóliai követek is ezt sürgették, mivel rövid volt a fegyverszünet, Titus Quinctius pedig, aki akkor érkezett vissza Hellaszból Rómába, támogatta őket ebben. (2) Az aitólok, minthogy több reményt fűztek a senazus jóindulatához, mint saját igazukhoz, alázatos hangon beszéltek, és régebbi szolgálataik emlegetésével próbálták ellensúlyozni újabb keletű gaztetteiket. (3) De amíg ott álltak, mindenfelől záporoztak rájuk a senazorok nem is annyira választ, mint inkább bűnük beismerését sürgető kérdései, miután pedig kiküldték őket a Curiából, heves szóváltás támadt miattuk az atyák között. (4) A bosszúvágy erősebbnek bizonyult ügyükben a szánalomnál, mivel az atyák nemcsak mint ellenségre haragudtak rájuk, hanem azért is, mert féktelen és összeférhetetlen népségnek tartották őket. 291
