Page 286 [286]
OCR
(6) Publius Sempronius Blaesus népíribunus úgy vélekedett, hogy a diadalmenet dicsőségét ne tagadják meg Scipiótól, de halasszák későbbre: A ligurok és a gallok elleni háborúk mindig is összefonódtak egymással, hiszen ezek a szomszédos népek kölcsönösen segítették egymást. (7) Ha Scipio a boiusokon aratott győzelem után átvonult volna győztes seregével a ligurok területére, vagy pedig csapatai egy részét elküldte volna Ouintus Minuciusnak, akit ott már harmadik éve köt le a bizonytalan eredménnyel folyó küzdelem, be is lehetett volna fejezni a ligurok elleni háborút. (8) Ő azonban hazahozta katonáit, hogy részt vegyenek diadalmenetén,! holott még kiváló szolgálatot tehettek volna az államnak -— sőt most is tehetnének, ha a senazus a diadalmenet elhalasztásával jóvátenné azt, amit Scipio a diadalmenet siettetése miatt elmulasztott. (9) Utasítsák tehát a consult, hogy légióival térjen vissza provinciájába, és azon legyen, hogy leverjék a ligurokat is. Amíg ezeket nem kényszerítik a római nép hatalma és fennhatósága alá, a boiusok sem fognak nyugton maradni, ezért mindkét népre ki kell terjeszteni vagy a békét, vagy a háborút. (10) Néhány hónap múlva, a ligurok legyőzése után Publius Cornelius majd proconsu/ként megtarthatja diadalmenetét, sok más ember példáját követve, akik nem hivatali idejükben tartották meg diadalmenetüket. 40. (1) A consul erre ezt válaszolta: A sorsolásnál nem ő kapta a liguriai hadszínteret, nem a ligurok ellen viselt háborút, és nem is fölöttük akar diadalmenetet tartani. (2) Bízik benne, hogy Ouintus Minucius hamarosan legyőzi őket, és méltán kér és kap majd engedélyt a diadalmenet megtartására. (3) O a gall boiusok fölött akar diadalmenetet tartani, akiket csatában legyőzött, táborukból kiűzött, két nappal a csata után egész törzsüket hódoltatta, és túszokat szedett tőlük a jövendő béke zálogául. (4) Ami pedig még sokkal jelentősebb tény: ő annyi gallt ölt meg a csatában, amennyivel — legalábbis ami a boiusokat illeti — római hadvezér meg sem ütközött őelőtte. (5) Az 50 000 embernek több mint a felét levágták, sok ezret foglyul ejtettek, a boiusok közül már csak az aggok és gyerekek vannak életben. (6) Furcsállhatja-e ezek után bárki, hogy a győztes sereg, amely egy szál ellenséget sem hagyott meg a hadszíntéren, eljött Rómába, hogy megünnepelje consulja diadalmenetét? (7) Ha a senazus ezeket a katonákat másik hadszíntéren is be akarja vetni, mit gondolnak, hogy fogják készségesebben vállalni a másik veszélyt, az újabb fáradságot? Akkor-e, ha huzavona nélkül elnyerik a korábbi veszély és fáradozás jutalmát, vagy akkor, ha a valóság helyett csak a reményt kapják, ráadásul egyszer már abban is csalódniuk kellett? (8) Ami ! A győztes hadvezér általában csak seregével együtt tarthatott diadalmenetet. 285
