Seite 286 [286]
(6) Publius Sempronius Blaesus népíribunus úgy vélekedett, hogy a diadal¬
menet dicsőségét ne tagadják meg Scipiótól, de halasszák későbbre: A ligurok
és a gallok elleni háborúk mindig is összefonódtak egymással, hiszen ezek a
szomszédos népek kölcsönösen segítették egymást. (7) Ha Scipio a boiusokon
aratott győzelem után átvonult volna győztes seregével a ligurok területére, vagy
pedig csapatai egy részét elküldte volna Ouintus Minuciusnak, akit ott már
harmadik éve köt le a bizonytalan eredménnyel folyó küzdelem, be is lehetett
volna fejezni a ligurok elleni háborút. (8) Ő azonban hazahozta katonáit, hogy
részt vegyenek diadalmenetén,! holott még kiváló szolgálatot tehettek volna az
államnak -— sőt most is tehetnének, ha a senazus a diadalmenet elhalasztásával
jóvátenné azt, amit Scipio a diadalmenet siettetése miatt elmulasztott. (9) Uta¬
sítsák tehát a consult, hogy légióival térjen vissza provinciájába, és azon legyen,
hogy leverjék a ligurokat is. Amíg ezeket nem kényszerítik a római nép hatalma
és fennhatósága alá, a boiusok sem fognak nyugton maradni, ezért mindkét
népre ki kell terjeszteni vagy a békét, vagy a háborút. (10) Néhány hónap múlva,
a ligurok legyőzése után Publius Cornelius majd proconsu/ként megtarthatja
diadalmenetét, sok más ember példáját követve, akik nem hivatali idejükben
tartották meg diadalmenetüket.
40.
(1) A consul erre ezt válaszolta: A sorsolásnál nem ő kapta a liguriai hadszínte¬
ret, nem a ligurok ellen viselt háborút, és nem is fölöttük akar diadalmenetet
tartani. (2) Bízik benne, hogy Ouintus Minucius hamarosan legyőzi őket, és
méltán kér és kap majd engedélyt a diadalmenet megtartására. (3) O a gall
boiusok fölött akar diadalmenetet tartani, akiket csatában legyőzött, táborukból
kiűzött, két nappal a csata után egész törzsüket hódoltatta, és túszokat szedett
tőlük a jövendő béke zálogául. (4) Ami pedig még sokkal jelentősebb tény: ő
annyi gallt ölt meg a csatában, amennyivel — legalábbis ami a boiusokat illeti —
római hadvezér meg sem ütközött őelőtte. (5) Az 50 000 embernek több mint
a felét levágták, sok ezret foglyul ejtettek, a boiusok közül már csak az aggok és
gyerekek vannak életben. (6) Furcsállhatja-e ezek után bárki, hogy a győztes
sereg, amely egy szál ellenséget sem hagyott meg a hadszíntéren, eljött Rómába,
hogy megünnepelje consulja diadalmenetét? (7) Ha a senazus ezeket a katonákat
másik hadszíntéren is be akarja vetni, mit gondolnak, hogy fogják készségeseb¬
ben vállalni a másik veszélyt, az újabb fáradságot? Akkor-e, ha huzavona nélkül
elnyerik a korábbi veszély és fáradozás jutalmát, vagy akkor, ha a valóság helyett
csak a reményt kapják, ráadásul egyszer már abban is csalódniuk kellett? (8) Ami
! A győztes hadvezér általában csak seregével együtt tarthatott diadalmenetet.
285