Page 282 [282]
OCR
jelvényeit, nemcsak egyes városokat, hanem sok népet is birodalmához csatolt: Athamaniát, Perrhaibiát, Aperantiát, Dolopiát; és míg neked és katonáidnak mindössze két város jutott győzelmeitek jutalmául, Philipposz már Hellasz számos népére kiterjesztette uralmát? (10) Márpedig nekünk nem annyira az áll érdekünkben, hogy az aitólok befolyását és erejét megtörjük, mint az, hogy Philipposz hatalma ne nőjön meg túlságosan." 35. (1) A consul egyetértett mindezzel, de meg-megkörnyékezte a szégyen, hogy félbe kell hagynia az ostromot. Ettől fogva Quinctiusra bízta az egész vállalkozást. (2) Quinctius visszament ahhoz a falrészhez, ahonnan az aitólok nem sokkal azelőtt lekiabáltak hozzá. Most még nagyobb hévvel kérték, hogy könyörüljön meg az aitól népen, mire ő felszólította őket, hogy küldjenek ki hozzá néhány embert. (3) Azonnal kiment hozzá maga Phaineasz más vezetőkkel együtt, és Oyinctius lába elé borultak. Erre ő így szólt hozzájuk: , Csak balszerencsés helyzetetek miatt fékezem indulataimat és szavaimat. (4) Most beteljesedett, amit előre megmondtam, és még az a tudat sem vigasztalhat benneteket, hogy nem érdemeltétek meg mindezt. Engem azonban valamiképpen arra szemelt ki a sors, hogy Hellasz gondozója legyek, ezért továbbra is jót teszek még az arra meltatlanokkal is. (5) Küldjetek szószólókat a consulhoz, és kérjetek tőle fegyverszünetet annyi időre, amíg követeket küldhettek Rómába azzal, hogy ügyetekben a senatusra bízzátok a döntést; én pedig mellétek állok a consul elétt, megvédlek titeket és közbenjárok értetek." (6) Úgy tettek, amint Ouinctius tanácsolta, a consul pedig nem utasította el a követséget. Fegyverszünetet engedélyezett egy kitűzött napig, ameddig a követek meghozhatják Rómából a választ, feloldotta az ostromzárt, és seregét Phókiszba küldte. (7) Ezutän Titus Quinctiusszal együtt äthajözott Aigionba, az akhäjok gyülésére. Itt az élisziekr6l és a spártai száműzöttek hazajuttatásáról folyt a tärgyalás. Egyik ügyben sem született döntés, mert az akhájok úgy szerették volna intézni, hogy a száműzöttek hazajuttatása az ő érdemük legyen, az élisziek pedig azt akarták, hogy inkább saját elhatározásukból vegyék fel őket az akháj szövetségbe, ne a rómaiak kívánságára. (8) Az épeirosziak követei a conisu/ elé járultak. Szövetségi hűségük köztudottan nem volt makulátlan: bár katonát nem adtak Antiokhosznak, de azzal gyanúsították őket, hogy pénzzel támogatták a királyt, azt pedig maguk sem tagadták, hogy követeket küldtek hozzá. (9) Kérésükre, hogy hadd maradjanak meg a korábbi baráti viszonyban a rómaiakkal, a consul azt válaszolta: Még nem tudja, ellenségnek vagy megbékélt népnek tekintse-e őket. (10) Ezt majd a senatus 281
