Oldal 269 [269]
OCR
lassan visszavonva az erődítmények mögé húzódtak, ahol a sáncon előreszegezett lándzsájukkal szinte egy másik sáncot alkottak. (7) A sánc ugyanis olyan alacsony volt, hogy a küzdők fölé emelte ugyan a védőket, de hosszú lándzsájukkal el tudták érni a lent álló ellenséget. (8) A sáncot óvatlanul rohamozó rómaiak közül sokat keresztül is szúrtak. Így a támadók vagy eredmény nélkül visszavonultak volna, vagy még többen estek volna el közülük, ha Marcus Porcius — miután a Kallidromon-csúcsról elűzte, sőt nagyrészt le is vágta az aitólokat, akiket ott váratlanul lepett meg, többségüket alvás közben — nem jelenik meg a tábor fölött emelkedő dombon. 19. (1) Flaccus vällalkozäsät a Tikhiusznäl és a Rhoduntiánál nem kísérte ilyen szerencse: hasztalanul próbált feljutni ezekig az erődökig. (2) A makedónok és a király táborában tartózkodó többi katona először, amíg a távolból a tolongáson és a menetelő seregen kívül semmit nem lehetett kivenni, azt hitték, hogy az aitólok jönnek segítségükre, mert a távolból észrevették, hogy csata folyik. (3) De mihelyt a közelből felismerték a hadijelvényeket és fegyverzetet, és rájöttek tévedésükre, egyszerre akkora rémület vett erőt mindnyájukon, hogy pajzsukat eldobva futásnak eredtek. (4) Üldözőiket részben a védművek akadályozták, részben a szűk völgy, amelyben az üldözést folytatniuk kellett, leginkább azonban az, hogy az utóvédet az elefántok alkották, (5) és ezeket a gyalogosok csak üggyel-bajjal tudták megelőzni, a lovasok pedig semmiképpen sem, mert lovaik féltek tőlük, és nagyobb zűrzavart keltettek saját soraik között, mint a csatában. A tábor kirablása is meglehetősen sokáig tartott. Mindennek ellenére aznap Szkarpheiáig követték az ellenséget. (6) Sok emberüket és lovukat ölték meg vagy fogták el már útközben, sőt végeztek azokkal az elefántokkal is, amelyeket nem tudtak elfogni. Aztán visszatértek táborukba, (7) amely ellen aznap, éppen miközben a csata folyt, a Hérakleiában tartózkodó aitól helyőrség támadást kísérelt meg; igen vakmerő vállalkozásuk azonban semmiféle eredménnyel nem járt. (8) A consul a következő éjszaka a harmadik őrségváltáskor előreküldte a lovasokat, hogy üldözzék az ellenséget, a légiókat pedig kora hajnalban indította útnak. (9) A király jókora előnyt szerzett, mert a fejvesztett menekülés után meg sem állt Elateiáig. Csak itt szedte össze azokat, akik túlélték a csatát és a menekülést, azután hiányos fegyverzetű, maroknyi csapatával visszavonult Khalkiszba. (10) A római lovasság magát a királyt ugyan nem érte utol Elateiánál, sikerült azonban rajtaütnie szétszóródott menetoszlopának nagy részén, akik megálltak itt-ott, mert kimerültek vagy eltévedtek, hisz az ismeretlen utakon nem volt vezetőjük. (11) Senki sem menekült meg az egész seregből a királyt 268
