Page 259 [259]
nem tudott bejutni a városba, mivel a király csapatai már minden utat megszáll¬
tak, így aztán visszatért Szkotusszába.
(4) A király szelíd hangnemben válaszolt a lariszai követeknek: ő nem azért
nyomult be Ihesszáliába, hogy háborút kezdjen, hanem hogy megvédje és meg¬
erősítse a thesszáliaiak szabadságát. (5) Pheraiba is elküldte egy megbízottját,
hogy hasonló értelemben tárgyaljon a városbeliekkel. Pherai lakói nem adtak
neki választ, hanem maguk is követet küldtek a királyhoz: Pauszaniaszt, a város
legtekintélyesebb polgárát. (6) Ő lényegében ugyanúgy beszélt — hisz a helyzet
is hasonló volt —, mint a khalkisziak az Euriposz-szoros mellett folytatott tár¬
gyaláson,! (7) sőt néhány harciasabb kijelentést is megengedett magának. A ki¬
rály erre azt üzente a pheraibelieknek, hogy kétszer is fontolják meg, nehogy,
miközben nagyon körültekintően terveznek a jövőre, olyan döntést hozzanak,
amelynek a jelenben látják kárát. Azzal elbocsátotta a követet.
(8) Amikor a követjárás eredményét jelentették Pheraiban, a polgárok csöp¬
pet sem inogtak meg elhatározásukban, hogy hűségesek maradnak a rómaiakhoz,
és eltűrik, bármit hoz is a hadiszerencse. (9) Így hát minden erejükkel készü¬
lődtek, hogy megvédjék városukat. A király minden oldalról egyszerre kezdte
meg a falak ostromát, (10) és mivel nagyon jól tudta — nem is volt kétséges —,
hogy az első megtámadott város ostromának sikerétől függ, megvetéssel vagy
félelemmel tekint-e majd rá egész Ihesszália népe, az ostromlottakkal szemben
minden irányból bevetette a rémületkeltés összes eszközét.
(11) A védők kitartóan állták az első rohamot, de moráljuk megingott, miu¬
tán sokan elestek vagy megsebesültek közülük. (12) Vezetőik korholó szavai
azonban újra megszilárdították elszántságukat, hogy tartsanak ki célkitűzésük
mellett. Mivel csapataik megfogyatkoztak, feladták a külső falgyűrűt, és a város
belső részébe vonultak vissza, amelyet kisebb kerületű fal védelmezett. Végül
megtörtek a csapások súlya alatt, és félve, hogy ha rohammal veszik be a várost,
a győztes részéről nem számíthatnak kegyelemre, megadták magukat.
(13) A király ezután egy pillanatig sem késlekedett: hogy kihasználja a még
friss rémületet, 4000 fegyverest küldött Szkotussza alá. Itt a védők nem halo¬
gatták a megadást, (14) mert a szemük előtt lebegett Pherai védőinek eleven
példája, akiket a szükség mégiscsak rákényszerített arra, amit kezdetben maka¬
csul elutasítottak. A várossal együtt Hippolokhoszt és a lariszai helyőrséget is
kiszolgáltatták. (15) A király sértetlenül szabadon engedte mindnyájukat, mert
azt remélte, ez a magatartás nagy mértékben meg fogja könnyíteni, hogy elnyer¬
je a lariszaiak rokonszenvét.
! Vö. XXXV. 38. 8—10.
258