OCR
az összes épeiroszi örömmel fogadja be őt városaiba és kikötőibe. Ha viszont erre nincs módja, kérik, hogy ne tegye ki őket védtelenül és fegyvertelenül a római háborúnak. (6) Ezzel a követjárással nyilvánvalóan azt akarták elérni, hogy amennyiben a király nem nyomul be Epeiroszba -— és ezt tartották valószínűbbnek -, ne köteleződjenek el a római hadsereg ellenében, de közben azért a király jóindulatát is elnyerjék, hiszen ha jött volna, ők befogadták volna; (7) ha pedig mégis benyomul, akkor is számíthassanak a rómaiak bocsánatára, hiszen nem lévén képesek megvárni távolról érkező segítségüket, kénytelenek voltak engedni a közvetlen nyomásnak. (8) A király hirtelenjében nem is tudott mit felelni erre a kétértelmű üzenetre, ezért közölte, hogy majd követeket küld hozzájuk, hogy azok megtárgyalják velük a mindkettőjüket érintő kérdéseket. 6. (1) Ő pedig elindult Boiótiába, amelynek lakosai a rómaiakkal szembeni gyűlöletüket a már említett eseményekkel indokolták: Brakhüllész meggyilkolásával és Ouinctius koróneiai bosszúhadjáratával a római katonák elleni gyilkosságsorozat miatt.! (2) Csakhogy a boiót nép hajdan szilárd egyéni és közösségi erkölcse valójában már több emberöltő óta hanyatlott, és sokan jutottak olyan helyzetbe, amelyet társadalmi átalakulás nélkül nem lehetett tovább fenntartani. (3) Amikor a király Ihébaiba érkezett, mindenhonnan kiözönlöttek elé a boiótiai előkelők. Itt a szövetségi gyűlésen — jóllehet a Délionnál és Khalkisznál a római csapatok megtámadásával már megtette az első egyértelmű és nem csekély háborús lépéseket? — (4) hasonló beszédet mondott, mint Khalkisznál az első tárgyaláson, később pedig követei útján az akhájok gyűlésén: ő csak a barátságukat kéri, nem azt, hogy üzenjenek hadat a rómaiaknak. (5) Mindenki átlátott a szitán, mégis olyan, óvatosan megfogalmazott határozatot hoztak, amely a királynak kedvezett a rómaiakkal szemben. (6) A király, miután ezt a népszövetséget is megnyerte magának, visszatért Khalkiszba. Innen levelet küldött az aitólok vezetőinek, hogy gyűljenek össze Démétriaszban az általános haditerv egyeztetése végett, majd maga is odahajózott a gyűlés kitűzött napjára. (7) Meghívták a tanácskozásra Amünandroszt is Athamaniából, sőt a már hosszú ideje mellőzött pun Hannibal is ott volt. (8) A tanácskozás a thesszáliai szövetségről szólt, mert minden résztvevő úgy látta, hogy érdemes volna megnyerni jóindulatukat. (9) Csak abban támadt ! Vö. XXXIII. 27-29. ? Vö. XXXV. 50-51. 254