Seite 247 [247]
OCR
(8) Ez a hasonlat jól illik a király csapataira — mondta —, amelyeket az imént Antiokhosz követe nagy hivalkodva felemlegetett. A sokféle fegyvernem és a sok sosem hallott nevű nép, a dahák, kaduszioszok, elámiak mind csak szírek, született szolganépség, akik rabszolgának sokkal alkalmasabbak, mint katonának. (9) , Bárcsak szemetek elé tudnám idézni, akhájok, hogyan futkosott ide-oda a nagy király, egyszer Démétriaszból Lamiába az aitólok gyűlésére, aztán Khalkiszba! (10) Láthatnátok, hogy a király táborában alig van annyi katona, mint két vacak kis foghíjas légióban; láthatnátok, amint a király jóformán úgy koldulja össze az aitóloktól a gabonát, hogy legyen mit szétosztania csapatai között, (11) vagy uzsorakamatra próbál kölcsönt felvenni, hogy kifizethesse a zsoldot, vagy épp Khalkisz kapui előtt ácsorog, majd mivel onnan kizárták, gyorsan megtekinti Auliszt és az Euriposzt, aztán vissza is tér Aitóliába. Kár volt a királynak megbíznia az aitólokban, de az aitóloknak is a hencegő királyban. (12) Már csak ezért se hagyjátok magatokat becsapni, inkább higgyetek a rómaiak megbízható és kipróbált hűségében! (13) Szerintük számotokra az a legjobb megoldás, ha nem avatkoztok be a háborúba, pedig épp ellenkezőleg: semmi sem szolgálja kevésbé a ti érdekeiteket, hiszen így köszönet és méltóság nélkül váltok a győztes jutalmává." 50. (1) Mindenki úgy látta, Ouinctius találóan válaszolt mindkét követnek, így könynyű volt elérnie, hogy beszéde a vele rokonszenvezők körében tetszésre találjon. (2) Minden vita és fontolgatás nélkül, egyhangúlag kijelentették, hogy az akháj népnek ugyanazok a barátai és ellenségei, akiket a római nép annak tart, és elhatározták, hogy megüzenik a háborút Antiokhosznak és az aitóloknak. (3) Segédcsapataikat is azonnal elküldték oda, ahová Ouinctius javasolta: 500-500 katonát Khalkiszba és Peiraieuszba. (4) Athénban ugyanis már-már kitört a belviszály, mert egyesek Antiokhosz oldalára próbálták állítani a megvásárolható tömeget," felcsillantva előtte a várható bőkezűsködés reményét. Végül a rómaiak pártján lévők odahívták Ouinctiust, és egy bizonyos León nevű ember vádemelése nyomán elítélték és számkivetésbe küldték Apollodóroszt, az elpártolás kezdeményezőjét. (5) Az akhájoktól tehát elutasító válasszal tért vissza a követség a királyhoz. A boiótok nem adtak határozott feleletet, mondván: ha Antiokhosz Boiótiába érkezik, majd eldöntik, mi a teendő. ! Az eseményekben benne lehetett a khalkiszi Euthümidasz keze is, aki Athénban töltötte száműzetését (37. 6). 246
