Page 245 [245]
OCR
48. (1) Akhaiäban Antiokhosz &s az aitölok követeit Titus Quinctius jelenleteben, Aigionban fogadta a gyűlés. (2) Először Antiokhosz követét hallgatták meg, csak utána az aitólokat. A király követe fennhéjázó hangon — mint általában azok, akik királyok asztaláról élnek — eget-földet betöltő, semmitmondó szóáradatba kezdett, mondván: (3) lovasok mérhetetlen sokasága van átkelőben a Hellészpontoszon Eurépäba, részben a kafaphraktosznak nevezett páncélosok, részben lovas íjászok, akik menekülés közben a lóról hátrafelé nyilazva még biztosabban célba találnak, és ez ellen nincs biztos fedezék. (4) Jóllehet szerinte ez a lovas haderő már maga is képes lett volna akár egész Európa egyesült seregeit maga alá gyűrni, (5) még ezerféle gyalogos csapatot is felsorolt, és olyan sosem hallott népnevekkel dobälözott, hogy räijesszen hallgatösägära, mint dahäk,! medek,? elämiak® és kaduszioszok.! (6) A tengeri haderőnek pedig — mondta -, amelyet Hellasz egy kikötője sem tudna befogadni, jobbszárnyát a szidóniak és türosziak, balszárnyát az arvadiak’ €s apamphüliai Szidé lak6i alkotják, akikkel egy nép sem ért fel soha sem a hajózás művészetét, sem a tengeri hadviselést tekintve. (7) A pénzt és egyéb hadifelszerelést már említeni is felesleges: ők maguk is tudják, hogy Kis-Ázsia országai mindig is bővelkedtek aranyban. A rómaiak tehát — mondta — nem holmi Philipposszal vagy Hanniballal találják magukat szemben, egy városállam első emberével vagy egy Makedónia határai közé szorult uralkodóval, hanem egész Kis-Azsiának és Európa egy részének nagy királyával. (8) Ő azonban, noha a Kelet legvégső határáról jött el, hogy felszabadítsa Hellaszt, semmi olyasmit nem akar az akhájoktól, ami megsértené a rómaiakhoz, régebbi szövetségeseikhez és barátaikhoz fűződő hűségüket. (9) Nem azt kéri, hogy ragadjanak fegyvert az ő oldalán a rómaiak ellen, csak annyit, hogy maradjanak semlegesek: kívánják mindkét félnek a békét, amint az ellenségek közös barátaihoz illik, de ne avatkozzanak be a háborúba. ! A dahák egy indoiráni népcsoport, amelyet a szakákkal, illetve a szkítákkal rokonítanak; tagjai már Nagy Sándor ellen, majd mellette is küzdöttek lovas íjászokként. ? Az elámiak (görög nevükön elümaioszok) a Kr. e. VII. században elbukott elámi állam népének leszármazottai, amely addigra betagozódott a perzsa, majd a Szeleukida birodalomba. 3 A médek említését egyes kutatók későbbi betoldásnak tartják, hiszen velük a görögök sokat találkoztak történelmük során, így nem illenek a névről sem ismert népek felsorolásába. * À kaduszioszok szintén egy harcias, de elsősorban gyalogosan küzdő iráni nép voltak, akik közül kiváló gerelyhajítók kerültek ki. 5 Ezeket a föníciai városokat Antiokhosz az V. szíriai háborúban (Kr. e. 202-195) hajtotta uralma alá. 244
