Page 245 [245]
48.
(1) Akhaiäban Antiokhosz &s az aitölok követeit Titus Quinctius jelenleteben,
Aigionban fogadta a gyűlés. (2) Először Antiokhosz követét hallgatták meg, csak
utána az aitólokat. A király követe fennhéjázó hangon — mint általában azok, akik
királyok asztaláról élnek — eget-földet betöltő, semmitmondó szóáradatba kez¬
dett, mondván: (3) lovasok mérhetetlen sokasága van átkelőben a Hellészponto¬
szon Eurépäba, részben a kafaphraktosznak nevezett páncélosok, részben lovas
íjászok, akik menekülés közben a lóról hátrafelé nyilazva még biztosabban célba
találnak, és ez ellen nincs biztos fedezék. (4) Jóllehet szerinte ez a lovas haderő
már maga is képes lett volna akár egész Európa egyesült seregeit maga alá gyűr¬
ni, (5) még ezerféle gyalogos csapatot is felsorolt, és olyan sosem hallott népne¬
vekkel dobälözott, hogy räijesszen hallgatösägära, mint dahäk,! medek,? elämiak®
és kaduszioszok.! (6) A tengeri haderőnek pedig — mondta -, amelyet Hellasz egy
kikötője sem tudna befogadni, jobbszárnyát a szidóniak és türosziak, balszárnyát
az arvadiak’ €s apamphüliai Szidé lak6i alkotják, akikkel egy nép sem ért fel soha
sem a hajózás művészetét, sem a tengeri hadviselést tekintve. (7) A pénzt és egyéb
hadifelszerelést már említeni is felesleges: ők maguk is tudják, hogy Kis-Ázsia
országai mindig is bővelkedtek aranyban.
A rómaiak tehát — mondta — nem holmi Philipposszal vagy Hanniballal ta¬
lálják magukat szemben, egy városállam első emberével vagy egy Makedónia
határai közé szorult uralkodóval, hanem egész Kis-Azsiának és Európa egy
részének nagy királyával. (8) Ő azonban, noha a Kelet legvégső határáról jött el,
hogy felszabadítsa Hellaszt, semmi olyasmit nem akar az akhájoktól, ami meg¬
sértené a rómaiakhoz, régebbi szövetségeseikhez és barátaikhoz fűződő hűsé¬
güket. (9) Nem azt kéri, hogy ragadjanak fegyvert az ő oldalán a rómaiak ellen,
csak annyit, hogy maradjanak semlegesek: kívánják mindkét félnek a békét,
amint az ellenségek közös barátaihoz illik, de ne avatkozzanak be a háborúba.
! A dahák egy indoiráni népcsoport, amelyet a szakákkal, illetve a szkítákkal rokonítanak;
tagjai már Nagy Sándor ellen, majd mellette is küzdöttek lovas íjászokként.
? Az elámiak (görög nevükön elümaioszok) a Kr. e. VII. században elbukott elámi állam
népének leszármazottai, amely addigra betagozódott a perzsa, majd a Szeleukida biro¬
dalomba.
3 A médek említését egyes kutatók későbbi betoldásnak tartják, hiszen velük a görögök
sokat találkoztak történelmük során, így nem illenek a névről sem ismert népek felsoro¬
lásába.
* À kaduszioszok szintén egy harcias, de elsősorban gyalogosan küzdő iráni nép voltak,
akik közül kiváló gerelyhajítók kerültek ki.
5 Ezeket a föníciai városokat Antiokhosz az V. szíriai háborúban (Kr. e. 202-195) hajtotta
uralma alá.
244