Seite 243 [243]
OCR
támadt vitás kérdésekben. (4) Az ő érkezése és méltósága sokkal inkább tiszteletet ébreszt majd a rómaiakban, mint a fegyverei. Az emberek, hogy ne legyenek kénytelenek háborút kezdeni, önként hajlandóak sok olyan engedményre, amelyekre háborúval és fegyverekkel nem lehetne rákényszeríteni őket. (5) Ihoasz azzal vádolta Phaineaszt, hogy valójában nem a békére törekszik, hanem le akarja fújni a katonai előkészületeket, hogy a király lendületét veszítse a halogatás következtében, a rómaiak pedig időt nyerjenek a felkészülésre. (6) Hiszen annyiszor küldtek már követséget Rómába, annyiszor tárgyaltak magäval Quinctiusszal, hogy eléggé bebizonyosodott: Rómát a legcsekélyebb méltányosságra sem tudják rábírni. Ha nem hiúsult volna meg minden reményük, nem is fordultak volna segítségért Antiokhoszhoz. (7) Mivel ezt a segítséget hamarabb megkapták, mint bárki is várta volna, nem szabad ellankadniuk, inkább kérlelniük kell a királyt, hogy miután megtette a legfontosabb lépést, és személyesen megjelent mint Hellasz megmentője, hozza el szárazföldi és tengeri haderejét is. (8) Fegyverrel még el tud érni valamit a király, de fegyver nélkül semmi súlya nem lesz a rómaiak szemében, nemhogy az aitólok, de még a saját maga ügyében sem. (9) Ez a vélemény győzött; úgy határoztak, hogy a királyt kikiáltják fővezérüknek, és kiválasztottak 30 előkelőt, akikkel tanácskozhat, ha szükségét érzi. 46. (1) Ezzel a gyűlés feloszlott, a sokaság szétszéledt, ki-ki a maga városába. A kiräly mäsnap arröl targyalt az apoklétoszokkal, hol kezdjék a háborút. (2) Úgy látták a legjobbnak, ha először Khalkiszt támadják meg, amelynek elfoglalásával az aitólok nemrég hiába próbálkoztak; ehhez inkább gyorsaságra, mint nagy erőfeszítésre és jó felszereltségre van szükség. (3) Így a király az 1000 gyalogossal, akik vele tartottak Démétriaszból, átvonult Phókiszon, míg az aitól vezérek újra mozgósították a katonaköteles korosztály egy csekély részét, és egy másik útvonalon a király elé mentek Khairóneiáig, majd tíz emelt fedélzetű hajón vele tartottak. (4) A király Szalganeusz előtt ütött tábort, majd az aitól vezérekkel együtt átkelt az Euriposzon. Amikor a kikötő közelében partra szállt, Khalkisz tisztségviselői és előkelői is kivonultak a kapuk elé. A két fél néhány képviselője találkozott, hogy tárgyaljanak. (5) Az aitólok nyomatékosan azt tanácsolták a khalkisziaknak, hogy a római szövetség felbontása nélkül kössenek a királlyal is szövetséget és barátságot, (6) hisz nem azért kelt át Európába, hogy háborút kezdjen, hanem hogy felszabadítsa Hellaszt, méghozzá valóban, nem pedig csak szóban és színleg, mint a rómaiak tették. (7) A görög városok számára az a leghasznosabb, ha mindkét barátságot fenntartják, így ugyanis az egyik fél túlkapásaitól mindig megóvja 242
