Oldal 241 [241]
OCR
Ő vetemedett arra is, hogy Hannibal ügyében megingassa a király szinte már végleges elhatározását. (7) Kijelentette, hogy nem lenne szabad elküldeni a király flottájából a hajók egy részét, de még ha elküldik, akkor is bárkit inkább állítsanak az élükre, mint éppen Hannibalt. (8) Hiszen ő száműzött, ráadásul pun, aki helyzete vagy jelleme sugallatára képes naponta ezer új ötlettel előállni; (9) a katonai dicsőség pedig, amely őt mintegy hozományként a király mellett tartja, túlzottan nagy ahhoz képest, hogy ő csak a király egy hadvezére. Minden tekintet a királyra irányuljon, a király lássék egyetlen parancsnokuknak, egyetlen hadvezérüknek! (10) Ha Hannibal elveszít egy hajóhadat vagy egy hadsereget, ez a veszteség nem lesz nagyobb, mint ha bármely más vezér lelkén száradna. De ha valami sikert ér el, az már Hannibal dicsősége lesz, nem Antiokhoszé! (11) Ha pedig osztályrésze lesz az a szerencse, hogy a háborúban végleges vereséget mér Rómára, lehet-e remélni, hogy Hannibal megmarad a király alattvalójának, és alárendeli magát egyetlen embernek, holott jóformán hazáját sem tűrte meg maga fölött? (12) Ifjúkorától fogva a világuralom körül forgott minden reménye és gondolata, és nem úgy viselkedett, mint aki vénségére majd hajlandó lesz bárki uralmát eltűrni. (13) Semmi szüksége a királynak Hannibalra mint hadvezérére, bár attól még lehet a háborúban kísérője és tanácsadója. (14) Ha módjával használ fel egy ilyen nagy tehetséget, az nem lesz terhes és előnytelen számára, de ha képességei teljes kibontakoztatását várja tőle, az mindkettőjüket agyonnyomja súlyával. 43. (1) Nincs jellem, amely annyira hajlana az irigységre, mint azé, akinek lelki nagysága nem ér fel származásával és rangjával, mert az ilyen gyűlöli másban az értéket és a kiválóságot. (2) Azonnal elvetették az ötletet, hogy Hannibalt elküldik Afrikába, pedig a háború kezdetén ez volt az egyetlen használható tervük. A király leginkább azon fellelkesülve, hogy Démétriasz a rómaiaktól az aitólokhoz pártolt, elhatározta, hogy nem halogatja tovább átkelését Hellaszba. (3) Mielőtt felszedte volna a horgonyt, a tengerpartról felment Ilionba, hogy áldozatot mutasson be Athénának.! Visszatérve a hajóhadhoz útnak indult 40 emelt fedélzetű és 60 nyitott hajóval, 200, különféle élelmiszerrel és egyéb hadifelszereléssel megrakott teherhajó kíséretében. (4) Először Imbrosz szigetén kötött ki, majd továbbhajózott Szkiathoszra. Itt bevárta a nyílt tengeren szétszóródott hajóit, végül Pteleonnál elérte a szárazföldet. 1 Így tett hadjáratának megkezdése előtt Xerxész (Hérodotosz VII. 43. 2), Nagy Sándor (Plutarkhosz: Alexandrosz 15. 7) és L. Scipio (XXXVII. 37. 3) is. A városvédő Athéna Trojanak is védéistensége volt. 240
