Oldal 241 [241]
Ő vetemedett arra is, hogy Hannibal ügyében megingassa a király szinte már
végleges elhatározását. (7) Kijelentette, hogy nem lenne szabad elküldeni a király
flottájából a hajók egy részét, de még ha elküldik, akkor is bárkit inkább állít¬
sanak az élükre, mint éppen Hannibalt. (8) Hiszen ő száműzött, ráadásul pun,
aki helyzete vagy jelleme sugallatára képes naponta ezer új ötlettel előállni;
(9) a katonai dicsőség pedig, amely őt mintegy hozományként a király mellett
tartja, túlzottan nagy ahhoz képest, hogy ő csak a király egy hadvezére. Minden
tekintet a királyra irányuljon, a király lássék egyetlen parancsnokuknak, egyetlen
hadvezérüknek! (10) Ha Hannibal elveszít egy hajóhadat vagy egy hadsereget,
ez a veszteség nem lesz nagyobb, mint ha bármely más vezér lelkén száradna.
De ha valami sikert ér el, az már Hannibal dicsősége lesz, nem Antiokhoszé!
(11) Ha pedig osztályrésze lesz az a szerencse, hogy a háborúban végleges ve¬
reséget mér Rómára, lehet-e remélni, hogy Hannibal megmarad a király alatt¬
valójának, és alárendeli magát egyetlen embernek, holott jóformán hazáját sem
tűrte meg maga fölött? (12) Ifjúkorától fogva a világuralom körül forgott min¬
den reménye és gondolata, és nem úgy viselkedett, mint aki vénségére majd
hajlandó lesz bárki uralmát eltűrni. (13) Semmi szüksége a királynak Hannibalra
mint hadvezérére, bár attól még lehet a háborúban kísérője és tanácsadója.
(14) Ha módjával használ fel egy ilyen nagy tehetséget, az nem lesz terhes és
előnytelen számára, de ha képességei teljes kibontakoztatását várja tőle, az mind¬
kettőjüket agyonnyomja súlyával.
43.
(1) Nincs jellem, amely annyira hajlana az irigységre, mint azé, akinek lelki
nagysága nem ér fel származásával és rangjával, mert az ilyen gyűlöli másban az
értéket és a kiválóságot. (2) Azonnal elvetették az ötletet, hogy Hannibalt el¬
küldik Afrikába, pedig a háború kezdetén ez volt az egyetlen használható tervük.
A király leginkább azon fellelkesülve, hogy Démétriasz a rómaiaktól az aitó¬
lokhoz pártolt, elhatározta, hogy nem halogatja tovább átkelését Hellaszba.
(3) Mielőtt felszedte volna a horgonyt, a tengerpartról felment Ilionba, hogy
áldozatot mutasson be Athénának.! Visszatérve a hajóhadhoz útnak indult
40 emelt fedélzetű és 60 nyitott hajóval, 200, különféle élelmiszerrel és egyéb
hadifelszereléssel megrakott teherhajó kíséretében. (4) Először Imbrosz szigetén
kötött ki, majd továbbhajózott Szkiathoszra. Itt bevárta a nyílt tengeren szét¬
szóródott hajóit, végül Pteleonnál elérte a szárazföldet.
1 Így tett hadjáratának megkezdése előtt Xerxész (Hérodotosz VII. 43. 2), Nagy Sándor
(Plutarkhosz: Alexandrosz 15. 7) és L. Scipio (XXXVII. 37. 3) is. A városvédő Athéna
Trojanak is védéistensége volt.
240