Oldal 235 [235]
OCR
megterhelést, sőt ezt a vezér közvetlensége és kedvessége akár még kellemessé is varázsolhatja. Ettől fogva Nabisz gyakran kivezette csapatait a város előtt fekvő síkságra, az Eurótasz folyóhoz. (11) A zürannosz testőrsége többnyire a csatasor közepén helyezkedett el, ő maga pedig legfeljebb három lovas — köztük általában Alexamenosz — kíséretében a hadijelvények elôtt lovagolt fel-alá a szárnyak egyik szélétől a másikig. (12) A jobbszárnyon álltak az aitélok, egyrészt a türannosz eddigi segédcsapatai, másrészt az Alexamenosszal érkezett 1000 ember. (13) Alexamenosz felvette azt a szokást, hogy hol a fürannosz kis létszámú kíséretével együtt járt körbe az egységek között, hogy felhívja a figyelmét a szükséges intézkedésekre, (14) hol pedig odalovagolt a jobbszárnyra, saját embereihez, majd mintha csak a szükséges utasításokat adta volna ki, visszatért a türannoszhoz. (15) A merénylet végrehajtására kitűzött napon, miután egy darabig a -ürannosz mellett lovagolt, odament honfitársaihoz, (16) és így szólt a vele ideküldött lovasokhoz: , fak, itt az idő, hogy bátran végrehajtsátok azt a feladatot, amelyet a parancs szerint az én vezetésemmel buzgón teljesítenetek kell. Legyen készen a lelketek és a jobbotok, ne késlekedjen senki, hanem azonnal tegye, amit tőlem lát! (17) Aki megtorpan, és saját elgondolásával keresztülhúzza az enyémet, az tudja meg, hogy többé nem látja viszont házi isteneit! Mindnyájan megborzadtak, és visszaemlékeztek rá, hogy milyen utasítással indultak útnak. (18) A rürannosz a balszárny felől közeledett, Alexamenosz utasította lovasait, hogy tegyék le lándzsájukat,! és figyeljék őt; közben maga is legyűrte a roppant vállalkozás előtt támadt szorongását. Amikor a fürannosz a közelébe ért, nekivágtatott, átszúrta a lovát, őt pedig letaszította a földre. Amikor már a földön feküdt, a lovasok agyonszurkálták: (19) először több szúrás csak a mellvértjét találta el, majd a testéig is eljutottak a döfések, és Nabisz, mielőtt a centrumból segítségére siethettek volna, kiszenvedett. 36. (1) Alexamenosz az összes aitóllal erőltetett menetben elindult, hogy elfoglalják a palotát. (2) A testőröket, mivel a szemük láttára történt a gyilkosság, először megbénította a rémület. (3) De amikor látták, hogy az aitól csapat elvonul, odagyűltek a fürannosz otthagyott holttestéhez, és — holott az ő feladatuk lett volna Nabisz életét megvédeni és halálát megbosszulni — bámészkodó tömeg kerekedett belőlük. (4) Nem is mozdult volna senki, ha Alexamenosz a fegyvereket letéve nem hívja azonnal gyűlésbe a tömeget, és a helyzetnek megfelelő ! Lásd a XXXIII. 8. 13 jegyzetét. 234
