Page 223 [223]
OCR
(4) Ebben az évben is igen heves volt a választási küzdelem, mivel három patrícius vetekedett egy helyért: Publius Cornelius Scipio (Gnaeus fia), akit az előző évben nem választottak meg, Lucius Cornelius Scipio és Gnaeus Manlius Vulso. (5) Végül Publius Scipio nyerte el a consulságot, úgyhogy nyilvánvalóvá vált, hogy előző évben nem megtagadták a tisztséget ettől a tekintélyes férfiútól, csak később ruházták rá. Liszttársul a plebejus Manius Acilius Glabriöt adtäk mellé. (6) Másnap megvälasztottäk praetornak Lucius Aemilius Paullust, Marcus Aemilius Lepidust, Marcus Iunius Brutust, Aulus Cornelius Mammulát, Gaius Liviust és Lucius Oppiust — ők mindketten a Salinator melléknevet viselték. Ez volt az az Oppius, aki a 20 hajóból álló hajóhadat Szicíliába vezette. (7) Közben, amíg az új főtisztségviselők kisorsolták provinciáikat, Marcus Baebius parancsot kapott, hogy egész seregével keljen át Brundisiumból Épeiroszba, és várakozzon csapataival Apollónia körül. (8) Marcus Fulvius városi praetornak pedig az volt a feladata, hogy építtessen 50 új ötevezősoros hajót. 25. (1) Így készült fel a római nép Antiokhosz minden lépésére. (2) Nabisz pedig nem halogatta többé a háborút, hanem teljes erejével ostromolta Gütheiont, miközben az akhájok földjeit pusztította bosszúból, amiért segítséget küldtek az ostromlottaknak. (3) Az akhájok nem merték megkezdeni a háborút, amíg követségük vissza nem tért Rómából, (4) mert tudni akarták, mi a senafus döntése. Követeik visszaérkezése után gyűlést hívtak össze Sziküónba,! és követeket küldtek Titus Ouinctiushoz, hogy tanácsot kérjenek tőle. (5) A gyűlésen mindnyájuk véleménye arra hajlott, hogy nyomban meg kell kezdeni a háborút, de Titus Quinctius levele, amelyben azt tanácsolta, hogy várják meg a római praezort és hajóhadát, elbizonytalanította őket. (6) A vezetők közül néhányan kitartottak eredeti véleményük mellett; mások úgy vélték, ha már tanácsot kértek valakitől, illenék meg is fogadni; a többség pedig arra várt, mi lesz Philopoimén véleménye. (7) Ő volt akkoriban a szíratégosz, és mindenkit felülmúlt bölcsességben és tekintélyben. Philopoimén elöljáróban megdicsérte az aitóloknak azt a jó szokását, hogy amikor a szíratégosz háború ügyében kéri a gyűlés döntését, ő maga nem nyilvánít véleményt; majd felszólította őket, hogy minél hamarabb döntsék el, mit akarnak; (8) ő mint szzrazégosz lelkiismeretesen és gondosan végre fogja hajtani határozataikat, és amennyire az emberi bölcsességen múlik, azon lesz, hogy akár a béke, akár a háború mellett döntenek, ne legyen okuk megbánni. — (9) Ez a szónoklat sokkal hatékonyabban sarkallta az embereket a háborúra, mint ha ! Ez a gyűlés szünklétosz, azaz rendkívüli szövetségi gyűlés volt. 222
