Page 206 [206]
OCR
és a jobb a/a nyomult előre az első vonalba. (7) A nap égető sugaraival perzselte a hőséget rosszul tűrő gallokat, de azok sűrűre zárva egységeiket, hol egymásnak, hol pajzsuknak feszülve helytálltak a római támadásokkal szemben. (8) A consul ezt látva parancsot adott Gaius Livius Salinatornak, a szövetséges lovasság parancsnokának, hogy szélsebes vágtában induljon rohamra, és bontsa meg egységeiket, a légiók lovasságát pedig hagyja tartalékban. (9) A fergeteges lovasroham először megingatta és összezavarta, majd szétzilálta a gallok csatasorát, de még ekkor sem futamodtak meg. (10) Vezéreik ugyanis útjukat állták, és dárdájuk nyelével ütlegelték megzavarodott embereik hátát, hogy visszakényszerítsék őket egységeikbe, ezt azonban a közéjük vágtató szövetséges lovasság nem engedte. (11) A consul még egy kis erőfeszítésre kérte katonáit: kezükben a győzelem; addig nyomuljanak az ellenségre, amíg látják, hogy össze van zavarodva, mert ha hagyják, hogy rendezze sorait, kezdhetik elölről az egész ütközetet, és ki tudja, mi lesz a vége. Megparancsolta a zászlóhordozóknak, hogy induljanak előre a hadijelvényekkel. (12) Mindnyájan nekifeszültek, és végre megfutamították az ellenséget. Amikor azok sarkon fordultak, és itt is, ott is fejvesztett menekülésbe kezdtek, csak akkor küldték utánuk a légiók lovasságát. (13) Ezen a napon 14 000 boiust vágtak le, 1092-t fogtak el élve, köztük 721 lovast és három vezért; 212 hadijelvényt és 63! kocsit zsákmányoltak. (14) De a rómaiak sem véráldozat nélkül vívták ki győzelmüket. Több mint 5000 római és szövetséges katona esett el, 23 cenzurio, négy szövetséges parancsnok, valamint Marcus Genucius, Ouintus Marcius és Marcus Marcius, a II. légió katonai íribunusai. 6. (1) Nagyjából egyidőben érkeztek meg Rómába a két consul levelei, amelyekben Lucius Cornelius a boiusok ellen Mutinánál vívott csatáról számolt be, Ouintus Minucius pedig ezt írta Pisaeból: (2) A sorsolás alapján neki kellene ugyan megtartania a választógyűlést, Liguriában azonban annyira bizonytalan a helyzet, hogy távozása végveszélybe sodorná a szövetségeseket, és kárt okozna az államnak. (3) Az atyák legyenek szívesek üzenni tiszttársának, hogy ő térjen vissza Rómába a választások megtartására, mivel ő már végzett a maga háborújával. (4) Ha nem volna erre hajlandó, mivel ez a sorshúzás alapján nem az ő feladata, ő azt teszi, amire a senatus utasítja, de az atyák kétszer is gondolják meg, nem szolgalna-e jobban az dllam érdekeit egy interregnum vallalasa, mint az, hogy ő ilyen helyzetben otthagyja provinciáját. ! A kéziratok egy részében 102 szerepel. 205
