Seite 206 [206]
és a jobb a/a nyomult előre az első vonalba. (7) A nap égető sugaraival perzsel¬
te a hőséget rosszul tűrő gallokat, de azok sűrűre zárva egységeiket, hol egy¬
másnak, hol pajzsuknak feszülve helytálltak a római támadásokkal szemben.
(8) A consul ezt látva parancsot adott Gaius Livius Salinatornak, a szövetséges
lovasság parancsnokának, hogy szélsebes vágtában induljon rohamra, és bontsa
meg egységeiket, a légiók lovasságát pedig hagyja tartalékban.
(9) A fergeteges lovasroham először megingatta és összezavarta, majd szét¬
zilálta a gallok csatasorát, de még ekkor sem futamodtak meg. (10) Vezéreik
ugyanis útjukat állták, és dárdájuk nyelével ütlegelték megzavarodott embereik
hátát, hogy visszakényszerítsék őket egységeikbe, ezt azonban a közéjük vágta¬
tó szövetséges lovasság nem engedte. (11) A consul még egy kis erőfeszítésre
kérte katonáit: kezükben a győzelem; addig nyomuljanak az ellenségre, amíg
látják, hogy össze van zavarodva, mert ha hagyják, hogy rendezze sorait, kezd¬
hetik elölről az egész ütközetet, és ki tudja, mi lesz a vége. Megparancsolta a
zászlóhordozóknak, hogy induljanak előre a hadijelvényekkel. (12) Mindnyájan
nekifeszültek, és végre megfutamították az ellenséget. Amikor azok sarkon
fordultak, és itt is, ott is fejvesztett menekülésbe kezdtek, csak akkor küldték
utánuk a légiók lovasságát.
(13) Ezen a napon 14 000 boiust vágtak le, 1092-t fogtak el élve, köz¬
tük 721 lovast és három vezért; 212 hadijelvényt és 63! kocsit zsákmányoltak.
(14) De a rómaiak sem véráldozat nélkül vívták ki győzelmüket. Több mint
5000 római és szövetséges katona esett el, 23 cenzurio, négy szövetséges parancs¬
nok, valamint Marcus Genucius, Ouintus Marcius és Marcus Marcius, a II. légió
katonai íribunusai.
6.
(1) Nagyjából egyidőben érkeztek meg Rómába a két consul levelei, amelyekben
Lucius Cornelius a boiusok ellen Mutinánál vívott csatáról számolt be, Ouintus
Minucius pedig ezt írta Pisaeból: (2) A sorsolás alapján neki kellene ugyan
megtartania a választógyűlést, Liguriában azonban annyira bizonytalan a hely¬
zet, hogy távozása végveszélybe sodorná a szövetségeseket, és kárt okozna az
államnak. (3) Az atyák legyenek szívesek üzenni tiszttársának, hogy ő térjen
vissza Rómába a választások megtartására, mivel ő már végzett a maga háború¬
jával. (4) Ha nem volna erre hajlandó, mivel ez a sorshúzás alapján nem az ő
feladata, ő azt teszi, amire a senatus utasítja, de az atyák kétszer is gondolják meg,
nem szolgalna-e jobban az dllam érdekeit egy interregnum vallalasa, mint az,
hogy ő ilyen helyzetben otthagyja provinciáját.
! A kéziratok egy részében 102 szerepel.
205