Page 201 [201]
OCR
elfogják és Rómába küldik, végül futni hagyták hajójával együtt. (8) Ezután kezdődött meg a vita a király követeivel a földterület ügyében. A karthágóiak egyrészt a határok jogán védték álláspontjukat, (9) mondván, ez a föld azokon a határokon belül fekszik, amelyekkel Publius Scipio a győzelem után megszabta a karthágói felségterület kiterjedését. Másrészt arra hivatkoztak, hogy ezt a király is elismerte: (10) amikor üldözőbe vette az országából menekülő Aphtirt, aki a numidák egy részével Küréné környékén kószált, szívesség gyanánt kérte tőlük, hogy engedjék átvonulni ezen a vidéken — nyilván annak tudatában, hogy az egyértelműen Karthágó fennhatósága alá tartozik. (11) A numidák viszont igyekeztek bebizonyítani, hogy a Scipio határkijelöléséről szóló állításuk színtiszta hazugság. Másrészt pedig — mondták —, ha az ember megvizsgálja a karthágóiak jogigényének valódi eredetét, van-e akár egy talpalatnyi saját földjük Afrikában? (12) Idegenből jöttek ide, és csak szívességből kaptak egy akkora területet, amekkorát egy ökör felhasogatott bőrével be lehetett keríteni, hogy erődített várost építsenek rajta.. Amennyivel túllépték eredeti telephelyük, a Bursa? határait, azt mind erőszakkal és jogtalansággal szerezték. (13) A most szóban forgó földről sem tudják bizonyítani, hogy kezdettől fogva mindig is az övék volt, de még azt sem, hogy hosszú időn át birtokolták. Erre a földre, ahogy alkalmuk adódott, hol ők támasztottak igényt, hol a numida királyok, és mindig az tartotta hatalmában, akinek nagyobb volt a katonai ereje. (14) A senatus hagyja csak a helyzetet a régiben, ahogy akkor is volt, amikor a karthágói nép még nem volt a rómaiak ellensége, sem a numida király a szövetségesük és barátjuk; és ne lépjen közbe, hadd legyen a terület azé, aki meg tudja tartani. (15) A senatus úgy döntött, hogy mindkét fél követségének azt válaszolják: megbízottakat küldenek Afrikába, hogy ott helyben döntsék el a karthágói nép és a király között folyó vitát. (16) Publius Scipio Africanust, Gaius Cornelius Cethegust és Marcus Minucius Rufust küldték el, akik meghallgatták az érveket, megszemlélték a helyzetet, majd anélkül, hogy bármelyikük javára döntöttek volna, függőben hagyták az ügyet. (17) Hogy maguktól döntöttek-e így, vagy így szólt a megbízatásuk, kérdéses; az viszont bizonyos, hogy pillanatnyilag az a megoldás látszott megfelelőnek, ha nem foglalnak állást, inkább hagyják őket viszálykodni. (18) Ha nem így lett volna, Scipio, aki jól ismerte a körülményeket, és mindkét féllel szembeni érdemeinek köszönhetően megvolt a tekintélye is, egyetlen biccentéssel megoldhatta volna a vitás helyzetet. ! Vö. Vergilius: Aeneis I. 367-368. ? Karthágó fellegvára. A név a sémi 4cr (‘erddit’) gyökből származik. Az ökörbőr mondája valószínűleg görög népetimológián alapul: görögül a bürsza szó cserzett állatbőrt jelent. 200
