Seite 198 [198]
OCR
hogy királyok rabszolgáivá váljanak, hanem hogy gyarapítsák törzsüket, és az egész földkerekségen elterjesszék ezt az ősrégi népet." 59. (1) Hégészianax zavarba jött, hisz nem tagadhatta, hogy inkább az a tisztességes ügy, amely a szabadság nevét tűzi zászlajára, nem pedig az, amely a szolgaságét. Ekkor Publius Sulpicius, a tíz megbízott közül a legidősebb így szólt: , Elég a mellébeszélésből! (2) Válasszatok egyet a két feltétel közül, amelyeket Ouinctius az imént világosan ismertetett, vagy felejtsétek el a barátságkötést! (3) Menipposz így felelt: , Csakhogy nekünk nem áll szándékunkban, sőt felhatalmazásunk sincs rá, hogy bármi olyan feltételbe beleegyezzünk, amely Antiokhosz birodalmát megcsonkítja." (4) Mäsnap Quinctius az összes görög anyaországbeli és kis-ázsiai küldöttséget a senatus elé vezette. Hogy megtudják, hogyan viszonyul a római nép a görög városokhoz, és hogyan Antiokhosz, ismertette velük a király és a maga követeléseit. (5) Felszólította őket, hogy vigyék hírül városaikba: a római nép, amilyen bátorsággal és hűséggel megvédte szabadságukat Philipposszal szemben, ugyanúgy fogja megvédeni Antiokhosztól is, ha ki nem vonul Európából. (6) Ekkor Menipposz kérlelni kezdte Quinctiust és az atyäkat, hogy ne hozzanak elhamarkodottan olyan döntést, amellyel az egész földkerekség nyugalmát felkavarják. (7) Várjanak egy ideig — mondta -—, és adjanak a királynak is gondolkodási időt. Ha majd közlik vele a feltételeket, mérlegelni fogja a dolgot, és vagy el tud érni valami engedményt, vagy ő fog engedni a béke érdekében. (8) Így az ügyet teljes egészében elhalasztották. Úgy döntöttek, ugyanazokat küldik követségbe a királyhoz, akik Lüszimakheiában már jártak nála: Publius Sulpiciust, Publius Villiust és Publius Aeliust. 60. (1) Alighogy ez a küldöttség útnak indult, követek érkeztek Karthágóból, és bejelentették, hogy Antiokhosz egyértelműen háborúra készül, méghozzá Hannibal segítségével. A rómaiak attól kezdtek tartani, hogy egyúttal újra kitör a pun háború is. (2) Hannibal, mint korábban említettem," hazájából Antiokhoszhoz menekült. A király nagy becsben tartotta őt, amit egyedül azzal sikerült elérnie, hogy Antiokhosz régóta forgatta már magában a rómaiak elleni háború gondolatát, és erről a fontos ügyről senki mással nem tudott ilyen gyümölcsöző beszélgetéseket folytatni. ! Vö. XXXIII. 49. 7. 197
