Page 190 [190]
OCR
longtak körülötte, mint valami népszónoklat közönsége. (4) Először arról beszélt, hogyan kötöttek barátságot a rómaiak a görögséggel, és mi mindent vittek végbe az őelőtte Makedóniában tevékenykedő hadvezérek, majd saját maga. (5) Mindezt viharos tetszés fogadta, kivéve amikor Nabisz került szóba. Mindenki úgy látta, korántsem méltó Hellasz felszabadítójához, (6) hogy nem buktatta meg ezt a fürannoszt, aki nemcsak saját hazáját sanyargatja, de az összes szomszéd államot is rettegésben tartja, és most tovább szívhatja a leghíresebb város vérét. 49. (1) Ouinctius jól tudta, hogy ilyen a közhangulat. Beismerte, hogy hallani sem akart volna bekekötesröl a zürannosszal, ha az nem rántotta volna magával Spártát is a pusztuläsba. (2) De mivel csak e tekintelyes väros romläsa ärän dönthettek volna meg a fürannosz hatalmát, tanácsosabbnak látszott, ha meghagyják őt a helyén — miután kihúzták a méregfogát, és szinte minden erejétől megfosztották, hogy ne árthasson többé senkinek -, (3) semmint hogy hagyják a várost belehalni a túl kemény gyógykezelésbe és éppen a szabadság visszanyerése közben elpusztulni. (4) A múlt eseményeit felidéző szavaihoz hozzáfűzte: Az a szándéka, hogy visszatér Itáliába, és magával viszi egész seregét is. (5) Tíz napon belül hallani fogják a hírt, hogy Démétriaszból és Khalkiszból kivonta a helyőrséget. Az Akrokorinthoszt pedig most, a szemük láttára fogja kiüríteni és átadni az akhájoknak, (6) hogy mindenki meggyőződhessen róla, a rómaiak szokása-e a hazudozás, vagy inkább az aitóloké, akik széltében hirdették, milyen kár volt a római népre bízni szabadságuk ügyét, mert Hellasz csak új urakat kapott a makedónok helyett. (7) De az aitólok sohasem mérlegelték sem szavaikat, sem cselekedeteiket. A többi várost azonban figyelmezteti, hogy barátaikat ne szavaik, hanem tetteik alapján ítéljék meg, mert így tudhatják meg, kiben bízhatnak, kiben nem. (8) Mértékkel éljenek a szabadsággal, amely helyes arányban vegyítve egészséges az egyén és a közösség számára egyaránt, de ha túlzásba viszik, nemcsak másokat nyom el, de saját birtokosai számára is irányíthatatlan, pusztító erővé válik. (9) A városokban a vezetők és a rendek törekedjenek az együttműködésre, és az összes város tartsa szem előtt mindannyiuk közös érdekeit. Ha egyetértenek, sem kiräly, sem zürannosz nem birhat el velük; (10) de a széthúzás és a belviszály teljesen kiszolgáltatja őket a rájuk leselkedőknek, mert a belső versengésben alulmaradó érdekcsoport inkább külső támogatást keres, de nem enged polgártársainak. (11) A görögöknek most már maguknak legyen gondjuk rá, hogy megvédjék és megőrizzék idegen fegyverekkel kivívott, mások becsületessége révén visszanyert szabadságukat, hadd lássa a római nép, hogy méltók voltak a felszabadulásra, és ajándéka jó kezekbe került. 189
