Oldal 181 [181]
még súlyosabb és felháborítóbb pontot, a hallgatóság vagy annak egy-egy cso¬
portja pedig mindegyik hallatán felhördült. Erre a zürannosz feltette a kérdést:
szerintük mit tegyen, mit feleljen nekik minderre? (4) Szinte egy emberként
kiáltották, hogy ne is feleljen, hanem folytassa a háborút. Mindenki - ilyen a
tömeg - biztatta, hogy tartson ki, bizakodjon, hisz bátraké a szerencse.
(5) A türannosz biztatásuktól fellelkesülve kijelentette, hogy Antiokhosz és
az aitólok is melléjük állnak majd, de neki magának is elég nagy serege van, hogy
kibírja az ostromot. (6) Az emberek úgy elfelejtették a békét, mintha soha szóba
sem került volna, és már futottak is őrhelyeikre, nem bírván tovább elviselni a
tétlenséget. Néhányan kitörtek a városból, hogy provokálják a rómaiakat; dár¬
dákat is hajítottak rájuk, ami a rómaiak kétségeit is mindjárt eloszlatta afelől,
hogy folytatniuk kell-e a háborút.
(7) Ezután négy napon át könnyű csatározások folytak, kezdetben anélkül,
hogy bármelyik fél döntő sikert ért volna el. (8) Az ötödik napon szinte szabá¬
lyos ütközet alakult ki, amelyből a megvert spártaiak olyan rémülten futottak
vissza a városba, hogy néhány, a menekülőket üldöző római katona is behatolt
a városba a falak között ekkoriban található folytonossági hiányokon át.
38.
(1) Cuinctius, miután ezzel kellőképpen elvette az ellenség kedvét a kitörésektől,
belátta, hogy nincs más hátra, csak az ostrom. Futárok útján iderendelte Gü¬
theiontól az egész hajóslegénységet. Közben katonai ¢ribunusaival együtt körbelo¬
vagolta a falakat, hogy szemügyre vegye a város helyzetét. (2) Spártának egykor
nem voltak védőfalai, csak nemrég, a fürannoszok húztak falakat a nyílt, lapályos
területek köré, míg a magasabb, nehezen megközelíthető pontokat erődítmény
helyett fegyveres előőrsökkel oltalmazták." (3) Amikor Ouinctius mindent gon¬
dosan megvizsgált, elhatározta, hogy ostromgyűrűt alkalmaz, és összes csapatát
felsorakoztatta a város körül. Mintegy 50 000 embere volt: rómaiak és szövetsége¬
seik, gyalogosok és lovasok, szárazföldi csapatok és tengerészek. (4) Egyesek lét¬
rákat, mások fáklyákat vittek magukkal, ismét mások olyan eszközöket, amelyek
nemcsak az ostromra, de a rémületkeltésre is alkalmasak. A parancs úgy szólt,
hogy mindnyájan egyszerre nyomuljanak fölfelé csatakiáltást hallatva, hogy
a megrettent spártaiak azt se tudják, hová fussanak először segítséget vinni.
(5) A vezér három részre osztotta serege főerejét: az első résznek a Phoibeionnál
! A Spárta körüli erődítési munkák valójában már 315-ben vagy 295-ben megkezdődhettek,
amikor Kasszandrosz, illetve Démétriosz Poliorkétész megtámadta a várost. Nabisz
fejezte be a falrendszer építését, ekkor azonban még nem volt készen.
180